Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

fokú műveltség adta meg súlyát, hanem az a szokásjogi ismeret, amelyet a tanulók a hiteleshelyi kancellária munkájában való közreműködésükkel szereztek. Ilyenformán nyugodtan nevezhetjük szokásjogi főiskolának is. Szerémi János deák volt inárcsi iskolamesterről 1450-ben azt írták, hogy ,,most a Budán épült királyi kápolna körüli iskolában tartózkodik". Sajnos, adatunk nem egészen világos. Igen könnyen lehet, hogy a Szent Zsigmond-prépostságot nevezték kápolnának, és ez azt jelenti, hogy noha nem volt hiteleshely, mégis tartott fenn iskolát. Viszont az is lehet, hogy az iskola a palotában, a palotakápolna közelében volt elhelyezve. Ez is kettős lehetőséget vet fel. Lehetett csak helyileg a palotakápolna közelében, ebben az esetben a kancelláriai iskolát jelentette, de tartozhatott valóban a kápolnához is. Tekintettel a Szent Zsigmond-prépostság személyzetének a királyi udvarral való összeköttetésére, ha az iskola amellett feküdt volna, akkor is tartozhatott akár a kancelláriához, akár a kápolnához. Ugyancsak nem tudjuk, pedig ez sem lényegtelen, hogy ez a délvidéki származású, deákműveltségű tanító a budai iskolában tanított, vagy tanult-e. Előző esetben magas képzettséggel kellett rendelkeznie, amiből viszont az következnék, hogy a falusi iskolák sem lehettek hiszen előtte Inárcson tanított — alacsony színvonalúak. A második eset viszont, hogy Szerémi a kápolna körüli iskolában mint tanuló tartózkodott, csak akkor lenne lehetséges, ha ez az iskola a kancellária iskolájával lenne azonos. Az viszont további bizonyítékul szolgálna ahhoz, hogy a kancellária egyben a magyar szokásjog főiskolája szerepét is betöltötte. A kancellária mellett valóban működött iskola. Amikor a király és az őt kísérő kancellária 1523-ban Győrött járt, az ottani káptalan nem csupán a királyt, királynét, kancellárt, titkárokat, hanem a „kancellár úr iskolásait" is megajándékozta. Ezek a kancelláriai „iskolások" tulajdonképpen joggyakornoknak tekinthetők, és bizonyára közülük került ki a kancelláriák, bíróságok és hiteleshelyek jegyzői karának nagy része. Ezzel kapcsolatban érdekes az a megjegyzés, amelyet Lobkovicz Bohuslávnál olvasunk a XVI. század elején, hogy „inkább akadémia, mint kancellária". Valószínűbb azonban, hogy nem a kancellária oktatási jellegére, hanem az ott dolgozók szellemi kiválóságára utal. A fent idézett 1450-es oklevélben említett „királyi kápolna körüli" iskola kifejezés elsődleges értelmezése alapján az udvartartás énekeseinek képzésére szolgáló intézmény lehetne, azonban ebben az évben nem volt királya az országnak, és semmi adat nem bizonyítja, hogy Hunyadi kormányzó énekkart tartott volna fenn a várkápolnában. Természetesen ez sem lehetetlen, és ebben az esetben Szerémi János deák bizonyára zenész volt. Később, Mátyás kápolnájának énekkara és zenekara mellett, okvetlenül működött énekes iskola is, amelyre azonban adatok csak a Jagelló-korból maradtak fenn. II. Lajos idejében a kitűnő tudós és zenész, a Krakkóban és Bécsben tanult sziléziai származású Lang János, a szabad művészetek mestere volt a gyermekénekkar tanítója. Lang később híres pedagógus, majd Ferdinánd király diplomatája lett. A polgárság gyermekeinek nevelése mind alapfokon, mind középfokon elsősorban a plébániai iskolák feladata volt. Városi iskolában éppúgy lehetett litterátusi, deáki címet szerezni, mint a káptalani iskolában, ahogy a későbbi érsek és főkancellár, Szálkai László deák példája mutatja. Úgy látszik, hogy a budai városi iskolákban egyre kiválóbb tanerőket foglalkoztattak, és így a színvonal megközelítette az egyetemekét. Ismerjük 1452-ből a budai Szent Péter-mártír plébániai iskola rektorának, Eperjesi Imrének a nevét. Idegen városból származott, tehát nyilván tudása alapján lett iskolamester. Ugyanebben az évben a budai Magdolna-plébániában említenek két „clericus scole"-t, iskolai klerikust: Rákosi Pált és Temesvári Andrást. Nehéz megállapítanunk, hogy tanítók vagy tanulók voltak-e. Valószínűleg tanítók lehettek, tehát az iskola olyan nagy volt, hogy egy tanerő nem volt elég (ebben az esetben ugyanis legalább még egy tanítója volt az iskolának, a rektor, hiszen Rákosi és Temesvári azonos szinten állott). Rákosi előtte Bécsben járt egyetemre. A város iskoláit még a tekintélyes vidéki nemesség fiai is látogatták. Tompa Fábián, az óbudai apácák Bács megyei Szond mezővárosából származó jobbágyfi 1472-ben iratkozott be a bécsi egyetemre, ahol baccalaureusi fokozatot szerzett, 1480ban a budai Magdolna-templom iskolarektora, és ekkor az apácáktól, egykori földesuraitól, oltárigazgatói javadalmat kapott a szondi templomban. Körülbelül ugyanebben az időben állott a Boldogasszony-temploma iskolájának élén Lavai Rorbeck Pongrác, a szabad művészetek mestere és professzora. Kiváló ember volt, személyének súlyát és iskolájának színvonalát mutatja egy bécsi professzorral váltott levelezése, amelyből az is kiderült, hogy a bécsi egyetemi tanár az osztrák fővárosban dühöngő pestis idejére egyik kedves tanítványát hozzá küldte továbbtanulni Budára. A budai iskolák színvonala a Jagelló-korban csak növekedett. A legjelentősebb továbbra is a Boldogasszony-templomé maradt, Ennek az élén állhatott 1512-ben Tobriacher Ulrik, külföldi humanisták vendéglátója, maga is igen művelt humanista. Valószínűleg utóda lehetett az iskola élén Bartholomaus Francfordinus Pannonus is, és az általa írt két latin nyelvű vígjátékot talán épp iskolásaival adatta elő farsangi kakasviadal alkalmával Budán. Budai iskolamesteri műköc) a kancellária iskolája d) a királyi kápolna iskolája e) a plébániai iskolák a Hunyadikorban és a Jagellókorban