Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
Az egyházi joghatóság nem csupán a pusztán egyházi, lelki, hanem bíráskodási jogkör révén is érvényesült. A szentszéki bíráskodást a kánonjog szabályozta, és országonként kisebb-nagyobb eltéréssel mindenütt ez érvényesült.Kellemetlen volt a felek számára, hogy számtalan fellebbezési és ezáltal időhúzási lehetőség adódott a legalsó egyházi fórumtól egészen a pápáig. Nagyon költségessé válhatott az egyházi bíróság előtt indított per, hiszen esetleg még római ügyvédet is igénybe kellett venni, és így az anyagilag jobban álló fél előnyhöz juthatott. Az uralkodók és az országgyűlések ezért meg akarták szorítani a Rómába történő fellebbezést. A fővárosban saját szentszéki bíráskodási jogot élveztek a budai és pesti plébániák, az óbudai és felhévízi káptalanok. A pápai legátusok, akik a pápa helyett ítélkezhettek, ha Magyarországon tartózkodtak, ítélőszéküket szintén Budán tartották. Az érseki szentszék ugyan Esztergomban működött, de mivel az érsek gyakran tartózkodott a fővárosban, a szentszéki bíráskodást végző helynökeik is sokszor Budán ítélkeztek. Az ellenállás egyre erősödött az egyházi bíróságokkal szemben, különösen a polgárság harcolt ellene. A tárnokszéki statútumok már tiltották — bizonyos eseteket leszámítva — a végrendeleti ügyek szentszéki tárgyalását. Máskor a polgárok királyi parancslevéllel tétették át a szentszék előtt folyó pereket a kúriai bíráskodáshoz. Az érseki szentszék jegyzőkönyvében fennmaradt budai és pesti vonatkozású ügyek zöme ilyen peráttételekből áll. A patríciátus sokat harcolt a városi bíráskodási jog kiterjesztéséért a szentszékekkel szemben, és ebben a középnemesség is gyakran támogatta. A patríciusok saját feudális kiváltságaik érdekében jártak ugyan el, ezt azért mégis haladónak értékelhetjük, hiszen az egyházi bíróságok nem a polgári jogszokások alapján ítélkeztek. A városi tanács üldözte ezért azokat, akik a szentszékhez fordultak. Az esztergomi érseki helynök, Nyási Demeter püspök ezért kiközösítéssel fenyegette meg Harber János budai bírót és a tanácsot, mert egyeseket, így Kalmár Balázst zaklatják, akik a szentszékhez fordultak. Említettük a szabad királyi városok 1511. évi kérvényét, amelyben Buda bíróságának hatáskörét védték az esztergomi káptalannal szemben. Az egyházi testületekkel való szembenállás a tizedszedés miatt, mint láttuk, korszakunkban sem szűnt meg. 115 5. MŰVELŐDÉSI VISZONYOK Nehéz feladat röviden összefoglalni Budapest története számára ebben a korban a főváros művelődését, az értelmiség szerepét. Budán működött Mátyás humanista udvara, az ő és a Jagelló-uralkodók kancelláriáiban magas színvonalon tanult hivatalnokok dolgoztak, egyesek irodalommal is foglalkoztak. A korábbi korszakban nem mutatkozott meg még annyira élesen, mint most és majd jóval később, hogy Magyarország és a főváros művelődéstörténete lényegében megegyezik. Teljes képet adni ezért lehetetlen, hiszen meg kellene ismételnünk az irodalomtörténeti kézikönyvek Magyarország e korszakáról írt fejezeteit. Természetesen a humanizmussal is kívánunk foglalkozni, továbbá a királyi udvarban működő tudósokkal és írókkal, azonban elsősorban mégis a polgárság művelődési színvonalát szeretnénk bemutatni. A) Iskolázás A pozsonyi A pécsi egyetem hamar megszűnt, az óbudai sem élte túl Zsigmondot. Ugyanezt kell elmondaegyetem a harmadikról, a Mátyás és kancellária által alapított pozsonvi ,,Academia Istropoiitana"Q>iCLT)ltCl3CL ról, egyetemről. Mátyás kérésére követe, Janus Pannonius, pécsi püspök 1465-ben szerezte meg a pápától az alapítási engedélyt. Az új egyetemhez, amely úgy látszik, 1467-ben nyílt meg, Vitéz János kiváló tudósokat hívott meg professzornak. Nem volt azonban ez az egyetem sem hosszú életű. Lehet, hogy már a hetvenes évek elején, Vitéz János kegyvesztése és halála után megszűnt, de legkésőbb Mátyás halálakor már biztos, hogy nem működött. Nem lehet megállapítanunk pontosan, hogy miért itt, a nyugati határszélen alapította a király az egyetemet. Magyarázható külpolitikai okokból, de abból is, hogy a Pozsony környékéről a bécsi egyetemre iratkozó magyarországi tanulók számára is vonzóvá akarta tenni a hazai egyetemre járást és ezáltal megakadályozni, hogy Bécsben tanuljanak. Mindenesetre nagy eredményt éppúgy nem ért el az egyetem alapításával a király, mint elődjei. 1468—70 között, amikor kétségkívül működött a pozsonyi egyetem, nem mutatkozik csökkenés az előző években beiratkozottakhoz képest Bécsben, ahol változatlanul tovább tanulnak pozsonyi hallgatók is. Egy szempontból azonban mégis hatott ez az egyetem a hazai művelődésre: olyanok is megkísérelték a főiskolára járást, akik egyáltalán nem vállalkoztak volna arra, hogy külföldre A budai men J ene k- A főváros polgáraiból is bizonyára többen tanultak itt. 116 domonkos- A magyar tudományos irodalom hosszú ideig azt tartotta, hogy Mátyás még egy, ha nem is rendi főiskola teljes, minden karral rendelkező egyetemet alapított Budán és azt, míg a Heltai által említett
