Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)
Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)
támasztja, hogy az esküdteknek Pesten egy—tíz évig 67,4, Budán 71,7 százaléka került be a tanácsba. Ugyancsak hasonló arányt kapunk, ha az általuk tanácstagként töltött időszakok összegének arányát hasonlítjuk össze: Pesten 30,8, Budán 29,5 százalék, az eltérés lényegtelen. 63 A harmadik város vezetőrétegét jóval kevésbé ismerjük. Korszakunkban, különösen a óbudai Hunyadi-korban jóval kevesebb adat maradt fenn rá, mint az előző korszakban volt. Csupán »v atrín negyvenöt tanácstag nevét ismerjük, igaz, Óbudán a bírómellett csak négytagú tanács működött. Ezeket a személyeket átlag 4,5, a közülük bíró viselteket pedig 9,5 éven át választották a tanácsba. Túl kevés adat maradt fenn azonban, hogy ezt az átlagszámot feltétlenül elfogadhassuk. A Jagelló-korban, 1490-től csupán a tényleges Jagelló-kort számítva 1526-ig (utána nincs adat) a következő táblázatot kapjuk: Tanácstagságot viselt személyek Óbudán 1490 —1526 Hány évig tanácstag? Személyek száma % összes évek száma % 1- 5 21 75,0 35 23,8 6-10 1 3,6 S 5,5 11-20 4 14,3 49 33,3 21-30 2 7,1 55 37,4 1-30 28 100,0 147 100,0 Az átlag 5,2 év, ami azt jelenti, hogy a század elejéhez képest valamivel kevesebb. A hét bíró viselt személy azonban hatvanhat évig tartozott a tanácstagi réteghez, ami 9,4 évi átlagot jelent, tehát majdnem azonos, és alátámasztja a Hunyadi-kor adataival egyesített átlagot, de alacsonyabb, éspedig jelentékenyen, a korábbi korszakénál. Sajnos, arra adataink alkalmatlanok, hogy a bíróként töltött évek átlagát megállapítsuk, hiszen túl kevés adat maradt fenn. Óbudán a tanácson belül két réteg különült el egymástól. Az egyik hosszabb, a másik rövidebb időn keresztül jutott be a város vezetésébe. A bírák az első réteghez tartoztak. Az iparosok aránya viszonylag alacsony, 15,6 százalék, két-két mészárost és szűcsöt, egy-egy szabót, kerekest és kenyerest találunk köztük. A mészárosok Óbudán a város tényleges vezetőrétegéhez tartoztak, Kapás Antal mészárosmester a bírói széket is betöltötte. A szűcs tanácstagok közül viszont Márton a korábbi korszakban volt Óbuda bírája. A bíróviselt családok irányították Óbudát. A XVI. század elején Futamot Gergely szinte a Futamot város örökös bírájának volt tekinthető. A források alapján kilenc ízben tudjuk bíróként kimu- fí f r ff el // tatni 1493 és 1521 között: 1493-ban, azután 1507-ben, majd 1509 -13-ig öt éven át, végül 1517- irosa v a ben és 1521-ben volt bíró. Ennek az elosztásnak az alapján feltételezhetjük, hogy még többször töltötte be ezt a tisztet. 1507 előtt ugyan két éven át Pécsi Balázs, 1508-ban pedig Nyéki Bálint volt a bíró, de 1514 — 16, 1518-19 bíráit nem ismerjük, úgyhogy lehet, hogy Futamot 1509 - 21-ig (viszont csak 1524-től ismerünk újabb bírót), tehát tizenhárom, vagy esetleg tizenöt éven át egyfolytában vezette a várost. Bizonyára hozzájárult ehhez a királynéi várnagy gyal való jó kapcsolata, de Futamot bírósága a városi vezetőréteg gyengeségét is mutatta, amely nem tudta megakadályozni, hogy egyikük ennyi időn át tartsa kezében a város vezetését, 64 A három város vezetőrétegének megoszlásából levonhatjuk a következtetést: a tanácsbeli A patríciátus polgárság, a címmel és külön elnevezéssel a céhpolgárságtól megkülönböztetett ,,patríciátus" ré J e( J el a nem volt egységes. Két csoport különböztethető meg, az egyik tagjai hosszabb időn át, és ezalatt f mros n elég gyakran, majdnem évente jutottak be a tanácsba, míg a másik csoportból származókat jóval ritkábban, sokszor csak egyszer-kétszer választják tanácstagnak, és általában az az időszak is sokkal rövidebb a másik csoportnál, amely alatt a választhatók köréhez tartoztak. Az előző csoportból kerültek ki a bírák, és ennek a csoportnak a zöme, legalábbis Budán, de majdnem biztos, hogy Pesten is, kimutathatóan kereskedő volt. A másik csoporthoz, amely ugyan több személybői állt az elsőnél, azonban a mindenkori tanácstagi helyeknek csak kisebbségét foglalta el, tartozott a kézműves tanácstagok többsége. Nem nevezhetők ők sem a céhpolgárság képviselőinek. A legtekintélyesebb kereskedői szintet elérő kézműves mesterek jutottak be csak a tanácsba, és intézményes céh-képviseletről, a budai mészárosok kivételével, nem beszélhetünk. Pesten, az 1490-es évektől kezdve ugyan valamivel emelkedett az iparosok számaránya a tanácsban. Ez azonban szinte kizárólag a szűcsökre és a szabókra vonatkozott, 1496-ban például három szűcs tagja volt a tanácsnak. Ezek a mesterek piacra termelő, kereskedelemmel foglalkozó iparágak képviselői, megjelenésük tehát nem a céhpolgárság erejét mutatja. A hata-
