Budapest története II. A későbbi középkorban és a török hódoltság idején (Budapest, 1975)

Kubinyi András: BUDAPEST TÖRTÉNETE A KÉSŐBBI KÖZÉPKORBAN BUDA ElESTÉIG (1541-IG)

volt biztosan Vágó János, akinek keresztnevét rendesen nem németül Hansnak, hanem magyarul Janusnak írták, és Farkas Péter, akinél mindig a keresztnevet tették hátra. Kérdéses Antal Hans és Áldoth András származása. Előbbinél a keresztnév, utóbbinál az a tény, hogy családjából már száz évvel korábban céhmestere akadt a német mészárosoknak, nehezen engedi a magyarsága feltételezését. Biztosan magyarnak csak négy személyt, Cserbokort, Vágót, Farkast és úgy látszik, Guba Ferencet tarthatjuk, bár többen is lehettek. Ahogy a tized jegyzékek ugyanezeknek a mestereknek német vezetéknevét magyarra fordítják (pl. Kren Hans = Torma János, Kaiser Mert = Császár Márton), a fordított eset is előfordulhatott. Ha a mész áros céhnél külön kiemelték, hogy németek, akkor kellett szervezetükön kívül magyar mészárosoknak is élniük a városban. Pesten is maradtak adatok a német mészároscéhre és külön a magyar mészárszékekre, tehát ott valószínűleg két céh működött, Budán hasonló lehetett a helyzet, vagy legalábbis a magyar mészárosok, anélkül, hogy a német mészároscéhhez tartoztak volna, saját mészárszékeikben gyakorolhatták az ipart. Budán a magyar mészárszékek a Szombathelyen állottak. A mészárosok céhkönyve is említ 1507-ben két szombathelyi mészárost, Benedeket és Bertalant, akiknek hitelt is nyújtottak, és akik nem voltak a céh tagjai. Mészáros Benedek neve az 1505-ös tizedjegyzékben is előfordult. Már fenn, a céhek felsorolásánál láttuk, hogy több szakmánál német és magyar céhek is működtek a két városban, így Budán tímár-, szabó-, pintércéh, Pesten tímárcéh. A budai német mészárosok céhkönyve alapján azonban feltételezhetjük, hogy a többi kettős céhnél is bejuthatott a másik nemzetiség tagja házasság révén, amennyiben beszélte a céh nyelvét. Az, hogy a városban nemcsak egy mészároscéh működött (és nagyszámú mészáros élt minden környező városban és mezővárosban), azt jelenti, hogy a német céh csak a budai polgárság és annak is csupán egy részének szükségletét látta el. Ez nem engedi meg, hogy a mészárosok számából következtessünk a város lakosságára.

31 Hány tagja lehetett a céhnek? Sajnos, a céhhez tartozó legények számát nem ismerjük, pedig ez mutatná a céh gazdasági erejét. A céhtagság számának megállapításánál a céhszék használóit is figyelembe vettük. Három szakaszt figyelhetünk meg: 1500 —1512-vel bezárólag a céh tagjainak száma harminckilenc és negyvenhárom között változott, a legkevesebben voltak 1505-ben, a legtöbben 1510-ben. A tizenhárom év alatt átlag 40,8 tagból állott a céh. 1513-ban a tagok száma negyvenről harminchatra esett, és így is maradt 1516-ig bezárólag. Majd 1517-ben harminchét, 1518-ban eggyel kevesebb, 1519-ben még eggyel kevesebb, 1520-ban pedig felugrik harminckilencre, hogy ettől kezdve évenként eggyel kevesebben legyenek és 1524-ben újra elérjék a harmincötöt. Ez megmarad 1526-ig. A törökök elől elmenekül a céh, és így 1527-ben tagdíjat sem fizetnek, 1528 —29-ben már kevesebb a tagok száma: harmincegy, és így lehet, hogy nem jött mindenki vissza. 1513 —26-ig bezárólag, tizenkét év alatt tehát a céh átlag 36,2 tagból állott, hogy a hiiszas évek végén harmincegyre essen. Hogy világosan lássuk a csökkenés kérdését, az 1500—1529-es időszakot négyéves csoportokra osztottuk fel. Megadjuk négyévenként (kivéve az 1500—1504-ig terjedő szakaszt, amikor öt évet vettünk) a céhtagok átlagszámát, és 1501-től kezdve ugyancsak négyévenként az új, és a megszűnt céhtagságok számának összegét. Ez utóbbit kétféleképpen: egyrészt nem különböztetjük meg, ha az özvegy tovább vezette a széket, aki a mesterséget férje jogán gyakorolta, másrészt az összes megszűnt székek számát tüntetjük fel. Magyar mészárosok. Német és magyar céhek a fővárosban Változások a mészárosok számában. Statisztikai adatok A budai német mészárszék-tulajdonosok számának változása 1500 — 1529-ig Céhtagok száma Megszűnt céhtagságok Évkor összegének 1500—1504 Új céhtagok összegének 1500—1504 Új céhtagok összes csak férfiak átlaga = 100 1500 (1501)-1504 41,4 100 17 16 15 1505-1508 40,3 97,3 10 9 8 1509-1512 41,3 99,8 5 6 11 1513-1516 36 87 3 6 3 1517-1520 36,8 88,9 7 5 5 1521-1524 36,5 88,2 2 6 4 1525-1526, 1528-1529 33 79,7 5 10 10 1500 (1501)-1529 38 49 58 56 A céhtagok számának csökkenése kétségkívül kapcsolatban állt azzal, hogy halálozás, vagy az özvegy iparűzésének megszűnése után nem mindig töltötték be azonnal a megürült helyeket. Özvegyi kézen évente átlag 5,4 mészárszék volt, ami az összes céhek átlag 14,2 százalékának felelt meg. A legmagasabb arányt 1519-ben találjuk, amikor kilenc özvegyi kézen levő mészárszékkel szemben csak huszonhatot kezelt a mester. Az első nyolc évben még betöltötték, sőt több, való-