Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

A budavári feltételezhetjük, hogy a helyi ötvösmester francia mintákat követett. Kevésbé valószínű koho^stor^s v

i

szon

t — tekintettel rendeltetésére —, hogy külföldről küldték ajándékba. kapcsolatai a A domonkos apácák kolostorának jelentőségét művészeti és politikai vonatkozásban hallatmargitszigeti lan gazdagsága szabta meg. E korban az ország leggazdagabb kolostora, Buda és Pest legtekintélyesebb feudális ura, amely a város gazdasági fejlődését nem kis mértékben befolyásolta, kolostorral ^

s err

°l a polgársággal vagy más feudális gazdával szinte állandóan folyó vám-, adó- és birtokperek értesítenek. Ezzel szemben a budavári domonkos kolostor szerepe nem annyira gazdasági és feudális, mint tudományos, politikai és társadalmi lehetett: a domonkos rend országos központja. A két, majdnem egy időben épülő templom alaprajzi megoldása is igen hasonló: egyhajós templomtér, merőlegesen behajló oldalakkal összeszűkülő szentély — melynek eredeti záródása valószínűleg ugyancsak egyenes — jellemzik a budavári Szent Miklósnak ajánlott domonkos templomot is (203. kép). Feltevésünket, hogy szentélye ugyanúgy egyenesen zárult, mint a margitszigeti apácatemplom apszisa, több megfigyelés támogatja. Jelenlegi, a nyolcszög öt oldalával záródó szentélye a XIV. század második feléből származik. Feltételezett eredeti egyenes záródását egészen az első támpillérig hiába kerestük, tehát az távolabb, keletre állhatott. Ezt a területet már nem lehetett a Julianus-szobor alapzata miatt átkutatni. A domonkosok szentélye harmadik pillére magasságában végződhetett eredetileg a szentély. Erre mutat a falazás megváltozása is. Ez a távolság hasonló a margitszigeti szentély méretéhez. A szentélyzáródás helyén több sor kőkeretes sírhely volt látható. Lehetséges, hogy a XIII. századi szentélyzáródás alapozását

88 a sírhelyek építésekor rombolták le, vagy keretfalnak használták föl. A szentélyben fekvő síremlékeket kirabolták és jobbára másodlagos helyen feküdtek. Valószínű azonban, hogy már az új szentélybe készültek. így a legkorábbi síremlék évszáma (1373) előtt kellett az építkezésnek megtörténnie. A budavári és a szigeti alaprajzot lényegesen csak a tornyok elhelyezése különbözteti meg, mert még a pontosabban mérhető szentély és hajószélesség is azonos. A hosszúsági méretek a budavári templomnál csak hozzávetőlegesen becsülhetők, de sokban nem térhetnek el a margitszigeti templomtól. Különleges okkal kell magyarázni a torony szokatlan helyét a hajó első nyugati szakasza mellett északra. A kolostornégyszög nyugati szárnya a torony vonalának folytatását adja. A tört köves templomhajófal maradványa különválik a torony kváderköves falától. Valószínűnek látszik, hogy a torony később, a XV. század elején készült, á kolostor XIV. századi nyugati szárnyának déli végét elbontották miatta. Jelenlegi ablakai a XV. század végéről származnak, kivéve a keleti oldalon látható egyszerű csúcsíves, mély rézsűs ablak maradványait, amely az eredeti toronyból maradhatott fönn. Ahogy a templom aráriyai és méretei azonosak, illetőleg hasonlóak, a kolostornégyszöget is ez a méretegyezés köti össze. A két kolostor nagyjában egy időben, 1253 körül készült el. Mind a megrendelők, mind a tervezők és vezető kőfaragók azonos személyek lehettek. Sajnos, hogy olyan kevés kőfaragvány, részlet áll rendelkezésünkre a két építkezés alapos összehasonlítására. Míg a margitszigeti kolostor töredékei alkalmasak a kőfaragó műhely jellemzésére, a budavári domonkosok kolostorából csak néhány szerény műformát rejtő kő és egy ablak később befalazott töredékei kerültek napvilágra. A két építkezés művészettörténeti jelentősége igen nagy. Ugyanis mindkettő a tatárjárás után megindult építkezések első szakának jellemző emléke. Nem új építészeti eljárások, úttörő stíluskísérletek adják egyéni sajátságait, hanem végtelen egyszerűségük, sokszor primitivitásuk és konzervativizmusuk. Értékes maradvány a vári domonkosok templomának északi fala: a két eredeti félköríves ablak-kőkeret felett a levésett koronapárkány nyoma látszik. Valószínűleg a kolostorból származik egy nyolcszögű pillér, négyzetes terem boltozatát tarthatta. Ezek a templomok sokáig állhattak nyitott tetőszerkezettel, esetleg lapos, festéssel díszített gerendamennyezettel fedték őket. Egyszerű szerkezetük nem sokkal különbözött egy nagyobb kolostormagtár vagy csűr megoldásától, kiképzésük természetesen sokkal gazdagabb, díszesebb lehetett. A szigeti gyors építkezés sem volt minden fényűzés híján, amint ezt a zárdatemplommal átellenben húzódó szárnyon a refektóriumot alulról forró levegővel fűtő hypocaustum elárulja.

89 A biztos kézzel metszett kőfaragványok, a sarkantyús bordák és a szentélybe vezető egyszerű csúcsíves kapu körtetagos, ugyancsak sarkantyús profilja, a torony bimbósoros párkánya vagy a fűtőház boltozatát tartó kehelykonzol, az osztrák kolostorok műformáit jól ismerő kitűnő lapicidák, kőfaragók jelenlétét árulják el. A lilienfeldi, heiligenkreuzi és klosterneuburgi formák késői és leegyszerűsített felhasználása csak úgy, mint más középeurópai rendi építkezés esetében, jellemzi a tatárjárást követő újjáépítés első budai műhelyének munkáit. A konstrukció hasonpéldáit is Ausztriában találjuk meg.

90 Különösen a minorita templomokat tekintve még a méretek is egészen hasonlók a mieinkhez, az eltérések néha csak centiméterekre tehetők.

91 Mint ez a típus továbbfejlesztve — bár csak a brucki példánál ismerjük az eredeti apszist — a nyolcszög öt oldalával záródik, az ezeknél korábbi példa, az 1242-ben alapított wolfsbergi