Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

mészégető kemence ritka, nagyobb területet foglal el, és jelentősebb építkezés érdekében működik, míg sütőkemence az Árpád-kori lakóháznak mindenütt tartozéka volt, tehát irányjelölésre kevésbé volt alkalmas. Ha viszont mészégető kemencéről nevezték el a helyet, elsősorban a budai oldalra gondolhatunk, mert a pesti rév budai oldala mögött elhelyezkedő Tabánt a Várhegy, a Nap-hegy és a Kis-Gellérthegy veszi körül, s e hegyekben mészégetésre kiválóan alkalmas édesvízi mészkőréteg található. Emellett a budai parton közelebb lehetett találni az égetéshez szükséges fát is, mint a pesti oldalon. Ezek a szempontok ugyan látszólag a budai oldal mellett szólnak, de nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy az elnevezés alapjául szolgáló kemence a pesti oldalon állott, ahol jelentősebb építkezés folyt, mint a budai parton, ahol ókori romok is kínáltak égetésre való mészkőanyagot, és ahol a Soroksári út és Dandár utca sarkán — az újkorban is folyt mészégetés. Ami az elnevezéseket és a települési viszonyokat illeti, ezek inkább a pesti oldal elsődlegességére látszanak mutatni. A XI. század közepén említett Pest-sziget a bal parti Pestre vonatkoztatható, ahol ekkor már templom állott, míg a jobb parti Pestnek nem volt temploma. Nem beszélve a pesti vár XII. századi említéséről, a tatárjárás előtt több oklevél szerint a pesti oldalt nevezték a németek O/en-nek, azaz ,,Pest"-nek, míg a budai oldalt Kreinfeld-nek. A budai oldal magyar neve Kispest volt, és a ,,kis" jelzőt többnyire a másodlagosan keletkezett település szokta viselni; a tatárjárás után éppenséggel a bal parti városra fordul elő az Ópest elnevezés. Ha végül Anonymus híradása hitelt érdemel arról, hogy Taksony Pest várát az izmaelitáknak adta — s ezt a történelmi helyzet valószínűsíti — . akkor ez komoly súllyal esik latba a pesti oldal elsődlegessége mellett. Ebben az esetben a bolgár-szláv eredetű Pest elnevezést onnan is magyarázhatjuk, hogy Taksony az izmaelitákkal bolgár-szláv révészeket telepített ide, úgy mint Batu orosz révészeket Ükekbe, s ezek adtak nevet a településnek. A révészek szláv eredetét valószínűsíti a magyar krónika 1046-ra vonatkozó feljegyzése, amely szerint egy csónakos, aki Pest előtt Szolnok ispánt ki akarta menteni a Dunából, majd a bal parton álló „horetikusok", eretnekek biztatására megölte, a jellegzetes szláv Mutmér nevet viselte.

41 A böszörmény A böszörmények kezdetben a Március 15-e téren állott római erődöt birtokolták. A nagyjából Pest-Becs téglalap alakú erőd sarkain legyező alakú, és hosszabb, a Dunára merőleges fala külső oldalán patkó alakú tornyokkal volt ellátva. A pesti erőd, mely egyébként alakját illetően nem áll messze azoktól az erődöktől, amelyeket Khorezmben a kálizok építettek, a belső falhoz tapadó épületeivel pedig a karavánszerájokhoz hasonlítható, csak István király idejéig lehetett a mohamedánoké. A kereszténység elterjesztésekor ugyanis délkeleti sarkában, a mai belvárosi plébániatemplom helyén templom épült, a templom északi oldalánál pedig, a várfalon belül temető létesült. Korai használatát igazolja, hogy az egyik sírból XII. századi érem került elő.

42 Á pesti böszörmények a tatárjárást megelőző évtizedekben - mint alább bővebben kitérünk rá —- már nem az erőd környékén, hanem Űjbécsen, a mai Bécsi utca és Kristóf tér környékén laktak. Ennek szomszédságában volt ugyanis a „pogányok" temetője, a pogány elnevezést pedig a XIII. században használták a mohamedánokra. Űjbécset, amely a tatárjáráskor lakatlan földdé vált, 1268-tól 1374-ig nevezik e néven. Ugyanezen időben Bécset nem említenek, s mivel Űjbécs határa Pesttől, mintegy a Régiposta utca vonalától a Szabadság térnél kezdődő Jenő faluig tartott, nem volt mellette más Bécs. 1374-től kezdik Űjbécs déli felét Bécsnek mondani, de egy 1406. évi feljegyzés szerint ez a Bécs nem más, mint Űjbécs. 1508-ban már a falon belüli rész viseli a Bécs utca nevet, míg a Váci kapu neve 1522-ben Bécs kapu volt. Hogy az 1467-ben említett „Bécsvára" nevű Duna-parti fal hol állott a rakpartnak Pest előtt elterülő szakaszán, nem dönthető el, s így e késői elnevezésekből nem indulhatunk ki.

43 Űjbécs a XIII. században kétségtelenül a Pesttől Jenőig terjedő terület egyedüli neve volt, s ha ez korábban is így volt, kellett lennie egy ezen kívül fekvő másik Bécsnek, azaz óbécsnek is, amelyhez viszonyítva Bécs új volt. Az ausztriai Bécsre azért nem gondolhatunk, mert a külföldi nagyvárosoktól való külvároselnevezések (Nagyvárad mellett Velence ós Bononia) esetében nem tették ki az Új- jelzőt, és Űjbécs megállapíthatóan más helynévtípusba tartozik. Az Új- jelzővé' összetett helyneveink kétféle módon jöttek létre. A XI -XIII. században keletkeztek azok az összetételek, amelyeknek második eleme magyar közszó: mint Újvár, Újlak, Újudvar, Újhely. Megjegyzendő, hogy ahol a helytörténeti viszonyokat jól ismerjük, ilyen esetben is fellelhetjük mellette a régi települési elemet, így Abaújvár mellett Óvárat. A XIII. században terjedt el az a névadás, amely szerint bármilyen nevű település filiája vagy elővárosa Új- jelzőt kaphatott; így amikor Buda(vár) Óbudává vált, mellette Űjbuda keletkezhetett. Akár az első, akár a második típusba sorolható Űjbécs, mindenképpen kellett hogy álljon