Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

irányban követhető útvonalat jelölnek ki. A dénár utánzatú eraviszkusz éremverés nem sokkal 50 után, de legkésőbb a harmincas években indulhatott meg. Az IRAVIS, RAVIS köriratú pénzeket aligha verhették másutt, mint a törzs központjában. Az eraviszkusz érmék forgalmi területe ezek szerint a gellérthegyi oppidumban termelt, illetőleg az ottani kereskedőktől közvetített javak piacát is tükrözi. A kosztesdi dák várban, továbbá a Bezdán és Batina területén előkerült eraviszkusz érmék utalhatnak az erdélyi dák fejedelemség, valamint az Alföld és a Dunántúl déli részeivel fennállott kereskedelmi kapcsolatokra. Az utóbbiak nyugat felé, a Duna vonala mentén (Süttő) és a Vág völgyén keresztül (Trsztenna) elértek egészen Lengyelországig. De még Észak-Itáliában is találtak Ravis köriratú dénárt. A belföldi cserekereskedelemben, ha csökkenő mértékben is, az eraviszkusz dénárok Caligula idejében még forgalomban voltak.

114 A gellérthegyi telepet viszont ez idő tájt már felhagyták. Lakóit Tiberius idejében leköltöztették a hegy körüli sík vidékre. JEGYZETEK 1 A bevezetőben összefoglaltak irodalmára Bp. műeml. 80. 2 Kretzoi—Vértes, MTATOK 1964, 421 — ; Vértes, Quarternaria 1965, 185 —; Vértes, 106. 3 G. Csánk, 9 —, 105 —, 161 —, 245 —. 3Ü G. Csánk, ArchErt 1970, 306. 4 Vö. Gábori, 17 —. 5 G. Csánk, ArchErt. 1968, 126, és szíves közlése nyomán. 6 Vértes, 202 —; Gábori, 61. 7 Vértes, FA 1954, 10 —; Gábori, BudRég 1958, 9 — ; és Gábori, 64. 8 Sződliget: Gábori, ArchErt 1956, 14 — és AetaArehHung 1968, 33 —; Pamuk: Pusztai, JPMÉvk 1957, 96 —; Dűne és barlang mezolitikum: Zotz, PZ 1952, 1 —; kül. 37—8. Hont—Csitár: Gábori, 70 —; Eger, Kőporostető: Vértes, AetaArehHung 1951, 154. 9 Childe, 1957, 3 —; Clark, kül. 33 —; Bandi, 321. 10 Braidwood, 63 —, 99 —, 119 —; Stekelis, Berichte, Hamburg 768 —, 772 — ; Mellaart, 18 — és A Neolithic Town in Anatolien. Çatal. Hüyük. 1967. Cole, passim. Piggott 24 —. 11 Milojcié—Boessneck

—

Hopf, passim; Mikov, Berichte Hamburg 539 — ; Garasanin, uo. 307 — ; Grbic, uo. 345 —. D. Garaèanin, uo. 303 — ; Kutzián, passim; Trogmayer, ArchErt 1964, 67 — és 1968, 13 — ; Makkay, AetaArehHung 1969, 13 —. 12 Vö. Quitta, PZ 1960, 1 —, 153, és VArch 1964, 14 —; kül. 23 —; Soudsky, VII

e Congr. Internat. Prague, 1966, 46. Quitta igen magas számadatait azonban nem tehetjük magunkévá. 13 A lelőkörülményekre 1. most B. Bonis, 19 —, 201. Az anyag meghatározása: Nagy T., Bp. műeml. II. 15. Győr, Pápai vám: Mithay, Arrabona 1966, 5 -. 14 Bécsi út: Garády, BudRég 1943, 407 —, 7. kép. Békásmegyeren a régebbi vonaldíszes kerámia megítélése szempontjából fontos az 1. számú tűzhelygödör jelenségeinek és anyagának (Müller— Kuales, MAGW 1939, 162) értékelése. Az irodalomban ezt az anyagot sokáig zárt leletegyüttesként kezelték. Legutóbb: Banner, L'Europe à la fin de l'âge de pierre 1961, 210 —. L. ezzel kapcsolatban, amit a Bp. műeml. II. 82—56, jz.-ben megjegyeztünk. Ui. 15. 1. mutattunk rá a Zseliznél korábbi lakószintek hiányára. Vö. G. Csánk, ArchErt 1964, 208 —; Pavúk J., SlovArch 1964, 25; ősduna: Bp. természeti képe 424. 15 Városkilt: Garády, BudRég 1943, 406 (lelt. sz. 1389). Nagy T., Bp. műeml. 15. Győr vidéke: Gallus, Mithay; Győr tört. 1942, 21 —. Kapushomok: Pusztay, JPMEvk 1957, 96 — ; Bisztrica völgye és további lelőhelyek: Gábori, 74. le Tempir, Acta ArchHung 1964, 65. 17 Bökönyi—Kubasiewicz, 14 —, és Bökönyi alább, a 21. jz.-ben i. m. 18 Toéik—Lichardus, PA 1964, 276 —; Pavúk, i. m. 5 —; és Symposium 1967, 345 —. 19 A sokat idézett anyag publikációja: F. Pefres, FA 1954, 22 —. 20 A bicskei telepre: Makkay, Symposium 1967, 253 —.Aszód: Kalicz, uo. 177 — és ArchErt 1967, 217. Szentendre: Patay, FA 1966—7, 8 —, 18. 21 A magyarországi rézkor jellemző vonásaira, tagolására, időrendjére B. Kutzián, 535 —; A réz és arany használatára uo. 483 —; A háziasított és vadászott állatfajokra: Bökönyi, AetaArehHung 1959, 39 —, kül. 55. és 1968,59 —; A dunántúli Lengyel-telepekre Dombay, 156 —, és összesítő térkép. A rézékszerekre uo. 229. A java-rézkori telepekre: Kalicz, ArchErt 1958, 3 — és 1966, 3 —; A késő rézkoriakra: Banner, passim és 220; Korek, AetaArehHung 1968, 37 —; Az öntőmintára uo. 55 —; A temetőkre B. Kutzián, Dombai, Banner, i. m. kívül még Patay, RégFüz II. 1961. A gazdasági forma értékeléséhez Gazdapusztai, 'ArchErt 1962, 5 —. 22 Patay, FA 1966—7, 10 —; ill. B. Kutzián, Sbornik NM. Prague 1966, 63 —. Kalicz, Actes CISPP I. 1970, 439 -. 23 Ludanice: Lichardus-V ladár, SlovArch. 1964, 69 —. Legutóbbi értékelésük szerint (uo. 1970, 373 —) a Nitra—Brodzany-csoport a Lengyel IV., Ludanice pedig a Lengyel V. szakaszának felelne meg. A Ludanice-csoport kialakulása idejére a magyar kutatás (Kutzián, Patay, Kalicz) álláspontját fogadom el. A Balaton-csoportra: B. Kutzián, Symposium 1967, 31 — ; Vö. Gerevich, Magyarország régészeti topográfiája I. 1966, 5. t. II. 1969, 3. t., 13—15, 17—18. Kalicz, VMK 1969, 83 —. Bodrogkeresztúr: B. Kutzián, kül. 506 —. Patay, Symposium 1967, 315 —. E munkákban a korábbi irodalom is megtalálható. 24 Patay, Symposium 1967, 315 —. A Ludanicekörhöz csatolja a Duna-könyök és vidékének anyagát Kalicz, ArchErt. 1966, 3 —. U. itt a Budapest és környéki lelőhelyek összeállítása. 25 Vö. Patay, a 24. jz-ben i. m. 26 Budafoki út: Alföldy G. BudRég 1959, 245. Az uo. 3. képen közölt edény megfelelője Szerencsről: Tompa, 24—5; BRGK. 18. t. 10; Békásmegyeri csőtalp: uo. 13. t. 15. Tejesköcsög: G. Csánk, ArchErt. 1964, 202, 5. kép. Kétfülű serleg: B. Kutzián, AetaArehHung 1958, 155 —. Patay, Musaica 1963, 9 — és I—II. t. 27 Garaèanin, BRGK 1958—1959, 30; Kalicz, i. m. 3 — szerint Tiszapolgár deszki csoportjának anyagát képviselik a leletek. 28 Az irodalmat I. Bp. műeml. II. 83—129 sk. jz. A rézeszközök egy részének metallog-