Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Szépvölgyi Zoltán: ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Fővárosunk lakosságának régi óhaja teljesül a "Budapest története" köteteinek kiadásával, melyek nagy történeti korszakokat tekintenek át, hiszen Budapest egyike Európa legrégibb településeinek. Kedvező természeti adottságú területén régészeink feltárták az ősember vadásztelepeit és eszközeit, majd az újabb kőkor késői szakaszától, az időszámításunk előtti III. évezred közepétől kezdve a Duna-medence szinte minden számottevő népe megfordult itt, és örökül hagyta gazdag régészeti emlékanyagát. Amikor időszámításunk kezdete körül a rómaiak az itt élő keltákat meghódítva birodalmuk északkeleti határát a Dunáig terjesztették ki, megindult az urbanizáció is. A Duna jobb partján elterülő Aquincum, ez a jól megerősített kereskedő és iparűző római határváros mintegy négy évszázadon keresztül ellenállt a túlparti népek zsákmányoló hadjáratainak és megszállási kísérleteinek, de végül is elbukott. A népvándorlás átözönlő népei azután véget vetettek az amúgy is már halódó római városi életnek, sőt Aquincum neve is feledésbe merült. Hosszú ideig nem sokat tudunk erről a tájról, csak a magyarok honfoglalása hozott ide állandó és folyamatos életet. Feljegyzéseink utalnak arra, hogy Buda (a mai Óbuda) és Pest a római romokra települt, így bennük kell látnunk ezeréves fővárosunk két történeti városmagját. Közvetlenül a tatárjárás után a XIII. század derekán királyi intézkedésre megépült a mai Várhegyen Buda vára és városa. így most már három város létezett: Buda, Pest és Óbuda, az egykori Buda. Közülük az ország fővárosa Buda lett, Pest pedig elsősorban kereskedővárossá fejlődött, míg királyi és egyházi hűbéri megkötöttségei miatt Óbuda fejlődése megakadt. A XVI. századra fordulóan a két város, Buda és Pest nemcsak hazánk legjelentősebb városa, hanem tekintélyes európai város is, amely az ország állat-, bor- és gabonakereskedelmét kezében tartotta, irányította az ország kiviteli és behozatali kereskedelmét, fejlett kézműiparral rendelkezett, szőlőtermelését messze földön ismerték, és művelődési élete is a kor színvonalán állott. A török uralom a városi életnek ezt a felfelé ívelő útját derékba törte. A visszafoglalás utáni évszázadban a kétparti város, amelyet voltaképpen régóta egynek lehetett tekinteni, csakhamar kiheverte sebeit. Bár a Habsburg-birodalomban Béccsel szemben csak másodrendű szerepet játszott, ismét hazánk legjelentősebb városává, gazdasági és művelődési központjává fejlődött. Az elmúlt évszázadban mindhárom város életének minden területén főképp az ipar és a közlekedés forradalmi átalakulása miatt a fejlődés üteme egyre gyorsabbá vált. A lakosság lélekszáma ugrásszerűen növekedett, ebben Pest messze felülmúlta régi versenytársát, Budát. Amikor a hivatalos városegyesítés 1873-ban bekövetkezett, Budapest főváros az ország egyetlen igazi nagyvárosa, amelynek minden adottsága megvolt ahhoz, hogy világvárossá fejlődjék. Ekkor már elvitathatatlanul az ország politikai közigazgatási, gazdasági és közlekedési, valamint művelődési központja lett. Mindezek az irányzatok a későbbiekben csak erősödtek, és ma is tartanak. A felszabadulás forradalmi változást jelentett a főváros életében, lehetővé tette, hogy munkásosztályunk a hatalom birtokában hozzálásson a szocialista főváros megteremtéséhez. Mindenekelőtt felszámolta az úri Magyarország Budapestje ellenséges magatartását, és a fővárossal szinte egybeépült többnyire munkások lakta, nagyrészt elmaradt és korszerűtlen településeket egyesítette a fővárossal, s így létrehozta a mai Budapestet. De ez a Budapest terhes örökséggel indult, amely egyrészt az európai általános városi fejlődéstől való elmaradásban, másrészt a második világháború értelmetlen és szörnyű pusztításaiban gyökerezett. Ezek jóvátétele hosszabb időt vett igénybe, de most már azon az úton járunk, amely korszerű emberi körül-