Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Az oppidumműveltség késői virágzása Kereskedelmi kapcsolatok gyengülése, Burebista örökének előbb négy, majd öt részfejedelemségre való szétesése politikai vonatkozásaiban is kedvező előfeltételt teremtett a gellérthegyi oppidum utolsó felvirágzásához.

112 Augustus császár uralkodásának évtizedeire tehető ez a fellendülés, amely egyrészt az edénymű vesség hagyatékán, másrészt a sokirányú kereskedelmi kapcsolatokon mérhető le. A nagy mennyiségben előállított különféle típusú edényeket szélesebb piacterülettel számolva áruként termelték ekkor az iparnegyedekben műhelyek köré csoportosult fazekasok (30 — 31. kép). A korábban is készített vörös sávos festésű díszes edények gyártása ebben az időszakban érte el minőségi szempontból is a tetőpontját (32 — 33. kép). Az ebbe a csoportba sorolható darabok korábban vitatott helyi eredetét az anyagvizsgálaton kívül a fazekaskemencék hulladékgödreiből előkerült töredékek is alátámasztják.

113 A mesterségüket kitűnően értő bennszülött fazekasok munkássága a tabáni gemmás mester műhelyén keresztül átnyúlik a római foglalás idejébe. Az agyagedények és a többi, ma még kevéssé ismert árucikk forgalmazásáról külön kereskedő réteg gondoskodhatott. A kereskedelem a belső és a külső piacon az ezüstpénzt használta értékmérőül. A közel ötszáz darabból álló és az i. e. 9 — 8. évek körül záródó Gellért téri éremleletből tudtuk meg, hogy a római foglalást közvetlenül megelőző évtizedben a köztársasági és az Augustus-kori dénárok mellett főként az i. e. nyolcvan — hetvenes éveinek római dénárjai mintájára vert eraviszkusz ezüstérmék voltak itt forgalomban (34 — 35. kép). A köztársasági dénárok beáramlása Észak-Dunántúlra nemcsak a dél-pannon törzsek területén keresztül képzelhető el, hanem ennek egyik útvonala a római kereskedők előtt már a század közepe előtt nyitva állott Noricumon keresztül is vezethető. A Pozsony területén vert bój érmék latin betűs személynevei, valamint a tótfalusi érmék szoros noricumi kapcsolatai és a késői csoport denárutánzatai Noricumon keresztül déli—északi, majd a Duna mentén nyugat keleti 34—35, Eraviszkusz ezüstpénzek a lágymányosi éremleletből, hátoldal) (Elő- és