Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

kolatú kard, amelynek Budapestről közelebbi leletösszefüggés nélkül két példányát is számon tartjuk. A IX—VIII. században feltűnő Mörige-típusú, valamint az antennás végű bronzkardok már hiányoznak a kelet-dunántúli anyagban. Vagy a korábbi kardformák maradtak nálunk továbbra is használatban, vagy pedig a fegyverzetben bekövetkezett változás, a nyíl és a lándzsa előtérbe nyomulása szorította háttérbe a kardokat. Már a késő halomsíros korszak harcosai ismerték a bronzból készült védőfegyvereket (Rinyaszentkirály, Pilsen). Kevés adat áll viszont még rendelkezésünkre a Duna menti urnasíros csoportok vezető rétegének védő fegyvereire. A szórvány jellegű nagytétényi és a formában ezzel egyező kiskőszegi harang alakú, felül tömör gombbal ellátott bronzsisakok kapcsolhatók nagy valószínűséggel e körhöz.

73 A korszak folyamán jelentős változás történt a lószerszámzatban. A Duna-medencében egé- Lószerszámzat szen a VIII. századig, a középső bronzkor folyamán anatóliai előképek nyomán továbbfejlesztett csontpálcikás, úgynevezett puha zabiák voltak használatban. A VIII. század folyamán egyrészt a Duna-vidéki késő urnasíros csoportok területén, másrészt a Kaukázus északi körzetében szinte egy időben terjedtek el a bronzzabiák különböző típusú zablapálcikákkal szerelt változatai.

74 Mindkét terület közös forrásból (Anatólia, illetőleg Mezopotámia) merített, a zablapálcikák ese21. Állatfejes csont zablapálcika a lágymányosi telepről 5* 22. Nagytétényi k€>resztveretes bronzbográes 67