Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

folyamatban a harmadik építési korszak, amely jóval kisebb jelentőségű az előző kettőnél. A margitszigeti apácák területükön Szent István vértanúról elnevezett kápolnát építenek (1285), mellyel a zárda nyugati udvarában lelt kápolnaalapfalakat azonosítják. Ekkor (1283) említik először az óbudai Boldogságos Szűz-kápolnát, amely nyilván már előbb felépült. A század végén, 1298-ban a döntést egy tizedperben az esztergomi érsek a minoriták templomában akarja meghozni, és itt a hely megjelölése a legérdekesebb:,,Óbuda mellett." Ez vagy a szigeti minorita kolostor, vagy — és ez a valószínűbb, ha az oklevél pontosságát vesszük tekintetbe — a XIV. században szerepet játszó óbudai ferences kolostor, amely már a XIII. század második felében fennállott. Valószínűleg készen állott már ekkor a Várhegy déli fokán kiépített vár, hiszen joggal feltehető, hogy ezek az építkezések új lendületet kaptak a vár rektori tisztségének bevezetésével.

136 Az ásatás tanúsága szerint a legkorábbi épület, melynek csak néhány alapfalszakasza maradt meg, aszíklafennsík hajó alakú déli or222. Fustat-típusú szír üvegpohár a budavári királyi rának keleti felén állott. Az egyszerű téglalap palotából alakú épülethez észak felől vállban keskenyedő egyenes záródású épület csatlakozott.

137 Biztos, hogy a XIV. század harmincas negyvenes éveiben a sziklaperem déli végében épülő, a korábbi téglalap alakú épületet befoglaló keskeny, középudvaros épülettömb előtt készült. Az épületek korára nézve az ásatás elsősorban a rétegek pénzleletein keresztül adott felvilágosítást.

138 A török javításokból, beépítésekből igen sok XIII. századi összetartozó idomtégla tagozat és mészkő profil került elő, bizonyítva azt a tényt, hogy a budai vár építőanyagában a mészkő mellett főleg a tégla játszott szerepet (223 — 226. kép).

139 Ilyen nagy mennyiségű és változatos, egymással összefüggő idomtéglacsoport sem Budapesten, sem pedig az országban máshol nem került elő.

140 Különben ez a romanizáló, itáliai tájékozottsága építőtechnika és díszítés egyedül áll nemcsak az országban, hanem Közép-Európában is nehezen találjuk párját. A faragott mészkő díszek már kisebb csoportokat alkotnak, melyek között uralkodnak a félköríves profilos nyíláskeretek. Az épülettörmeléket és égett fagerendákat tartalmazó, XIV. század első feléből származó feltöltési réteg és a XIII. századi leletek nagy száma ugyancsak bizonyítja a korábbi építkezés és élet emlékeit a budai Vár déli szirtjén (222. kép). A déli hegygerinc meredek, de porlékony szikláit levésték, és a legkorábbi építkezéseknél használták fel. Ebből és az ugyancsak a helyszínen található mállékony agyagmárgából emelték az első várfalakat sebtében, megfelelő alapozás nélkül. A falakból bizonyos távolságokra patkó alaprajzú tornyok domborodtak ki. Ez az ősi, a késő római várvédelemből öröklött forma Európában a XIII. századig fennmaradt. Ekkor még megfelelőnek mutatkozott az antikhoz képest kevésbé fejlett várvívás elhárítására. A déli sziklaperemet övező falnak több szakaszát tártuk fel. Hasonlóságot mutatott a múlt században a Tóth Árpád bástyasétány északnyugati felén a XVII. és XIX. században kiépített külső bástya mögött fellelt hasonló méretű falhoz és patkó alakú toronyhoz. E falszakaszt az előzőtől mintegy ötven méter távolságra négyzetes torony is erősítette, bizonyítva a várfalak többszörös átépítését, erődítését. A hegy nyugati peremén, jóval délebbre, a mai bástyasétány alatt, további szegletes toronyfalak kerültek elő későbbi erődítések emlékeképpen. Ugyancsak a nyugati oldal közepe táján fal helyett összeépített házak pincéi voltak fellelhetők. E szakaszon várfal helyett házak védték a várost. A keleti oldalon a Táncsics utca 9. alatti kertet átszelő védőfal a konzolprofil tanúsága alapján későbbi, Zsigmond-kori erődítés. Ettől északra jóval mélyebben előrehajló szirten egy négyszögletű tornyot emeltek legkésőbb a XIV. században. Ez a torony az oklevelekben, forrásokban nemegyszer fordul elő, és az északkeleti védelem egyik sarokpontja. Ugyancsak ebből a korból ismerjük az első építészek, ácsok neveit, így a budai alsó városból ,,Johan, filius Feka Carpentarii de suburbio montis Budensis". Feltehető, hogy az akkor A budai vár első formája