Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

193. Krisztus-korpusz a Mikó utcából, XII. század tek, valószínűleg még a XII. század folyamán, de legkésőbb a századfordulón. Technikailag még a balatonfüredi feszület áll közel hozzá, ha formailag mutat is különbséget. Az előrehaladt XII. században már öntött bronzfeszületeket használtak, mint amire jó példa a Szegedi Múzeum Oroszlányból származó keresztje, de számos más emlék is. A példák lelőhelye a feszületek készítését valahová az orsz,ág közepe tájára valószínűsíti, amiről nemcsak a lelőhelyek, hanem az épebb emlék magas színvonala is tanúskodik. Az Attila utcai feszület a tabáni település (Kispest és Lógod) kialakulásával lehet összefüggésben. Egy másik, ugyancsak szép XII. századi tárgyra, egy szarvast ábrázoló aranygyűrűre, nem messze innét, a Bécsikapu téren bukkantak rá. Az évezredeken át kedvelt szarvasábrázolás XII. századi készültét igazolja a díszítés stílusa. Lelőhelye egyéb leletekkel együtt talán nem véletlenül az a terület, ahol a vári település legkorábbi gyökereit sejtjük. A kor számos emléke közül néhányat emelünk ki, hogy következtetést vonhassunk a legfontosabb művészi iparágra, a bronzöntésre. Régóta a budai középkori gyűjtemény egyik legszebb dísze az oroszlánt ábrázoló bronz aquamanile, amely a Duna medréből került elő (194. kép). Akárcsak számos más magyarországi emléknél, fölmerül ennél is a származás kérdése. Könnyen lehetett tévedni ennél az elterjedt típusnál és így a XIII. századra keltezték ezt a XII. századi munkát. A kérdést egy magdeburgi lelet, az oroszlános aquamanile variációs mása döntötte el.

68 Ugyancsak azonos főformák, méret, sárkánydiszű fogó, felületi vésett díszítés jellemzik (195. kép). A kiemelkedő magdeburgi bronzöntő műhely emléke a XII. század hetvenes éveiből. A csoportra nézve további igen tanulságos összehasonlítást tehetünk egy újabb dunai leletből kiindulva, amelyet a magdeburgi oroszlán kezdetleges másolatának tekinthetünk (196. kép). A részletek azonosak: a fogó, a tekeredő farok, a kiöntőcső, de talán a legjellemzőbbek az oroszlán sörényét utánzó párhuzamosan vésett, enyhén kiemelkedő felületek a szobor nyakán és mellén. Még fontosabbak az állatszobor arányai, sima, plasztikus felülete, egyszerű és uralkodó körvonalai. Maga a típus keletről, az iszlám művészetből származik. Ez az eklektikus forma képezte a bronzöntés kiindulását. A magdeburgi oroszlánok készítésének idejét tekintetbe véve a budai bronzöntés a századforduló körül indulhatott 24* 371