Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

159. Zsidó temetőből sírkő 1278-ból, a Pauler utcai zsidó A fenti táblázat akkor válik érthetővé, ha g£ megvizsgáljuk, hogy mit jelent a budai datálás: Óbudán, a Várban, avagy egyebütt NagyBuda területén való keltezést ? Mint tudjuk, Buda kezdetben az egész Nagy-Buda területét jelentette a Római fürdőtől az Alagút vonaláig; Buda helységnév azonban a XIII. század közepéig kizárólag Óbudát jelölte. Az Óbuda (Vetus Buda) név hiteles oklevélben először 1261-ben merül fel, ez a megnevezés azonban csak lassan terjedt el. Az óbudai Káptalan továbbra is budai káptalannak nevezte magát, s ahol módunk van az uralkodók budai keltezési helyeit helyhez kötni, kiderül, hogy ez is Óbudát jelölte a XIII. század végéig. így V. István 1270. szeptember 18-án kilenc oklevélben átírta a margitszigeti apácák régebbi okleveleit; a rokon szövegű, egyszerre készült átírt levelek közül hármon van kelethely, közülük kettő ,,Buda", egy „Óbuda".

48 Kun Lászlónak nincs „Óbudán" kiadott oklevele, és III. Endre is csak kétszer keltez „Óbuda mellett". Mindkettő 1290. szeptember 1-én kelt az Óbuda mellett, illetőleg felett tartott országgyűlésen, viszont Endre ugyané napon kelt másik oklevelét „Budán" keltezte. Több Árpád-kori óbudai királyi keltezés nincs, pedig 1270 táján készült az a hamis oklevél, amely a királyok gyakori látogatását említi az óbudai prépostságban, és kimondja, hogy a „budai" (óbudai) királyi ház őrei a „budai" prépost joghatósága alá tartoznak, 1290 után pedig az az 1288-i oklevél, amely Kun László állandó óbudai rezidenciájáról (continua residencia) beszél. III. Endre és második felesége, Habsburg Ágnes 1296-ban állandó lakhelyét „Budán" választotta meg, s miután Endre 1301. január 14-én meghalt, másnap Ágnes királyné átadta az „óbudai királyi palotát" gondnokának és az országnagyoknak.

49 1305-től 1330-ig tizenegy ízben említik az óbudai királyi palota (palacium, aula, domus, Castrum) várnagyát, gondnokát vagy alvárnagyát. Már ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy a király budai keltezése 1301-ig általában Óbudát jelenti, de megtámogathatjuk állításunkat a budavári tartózkodások vizsgálatával is. Királyaink közül először V. István keltezett a „pesti hegyen" 1270. május 13-án. IV. László három oklevelet adott ki a budai várban 1275. július 16-án, 1277. június 18-án és egyszer augusztus 24-én. Ezenkívül csak egyszer tudunk a budai várban való tartózkodásáról, említett betegsége alkalmával, 1273. november 29-én. Jellemző, hogy a Várban a király kényszerült a kamaraispán házában megszállani, mivel ott állandó udvarházzal nem rendelkezett. Hirtelen jött betegségében idegen orvosok vették körül, saját „háziorvosa", Gellért csak utóbb, máshonnan érkezett oda. Ez a háziorvos kezelte őt előzőleg, nyáron, két belázasodása alkalmával, majd a csodás gyógyulás és a Várból a szigetre zarándoklás után, amikor „recidivált". A király nyáron és gyógyulása utáni visszaesésekor, amikor a háziorvos kezelte, állandóan „Budán" tartózkodott, amely ezek szerint nem a budai vár volt.

50 Nem állítjuk, hogy a Datum Bude keltezés sohasem jelenthette a várat, a tények mindenesetre arra mutatnak, hogy korszakunkban a kancellária az egyházi gyakorlatnak megfelelően a Buda névvel általában Óbudát jelölte, és az újonnan épült várat megkülönböztette ettől. Egy 1432-i oklevél Felhévízen „Béla király kúriáját" említi.

51 Nem tudjuk, melyik Béla király épített itt udvarházat. IV. Béla csak egyszer keltezett „Budán a hévízeknél", 1246. január 10-én, ami inkább arra mutat, hogy nem ő volt az építő, és Felhévízen egy régebbi udvarházat lakott addig, amíg az óbudai palotát újjá nem építették. Még nagyobb kérdést állít elénk, hogy hol állott a királyné budai udvarháza, amely kápolnával és jelentékeny gazdasági szervezettel is rendelkezett. A királyné „budai" uradalmához számos környékbeli birtok tartozott a rajta élő népekkel: így termelő udvarnokokkal, szőlőművesekkel és a termést raktározó tárnokokkal. Reánk maradt hat oklevél a királyné tárnokvölgyi (ma Tárnok, Fejér megye) birtokára vonatkozó peranyaggal, melyből nem csupán a királyné budai gazdaságára, hanem a városi szervezet létrejöttére is fény derül. A per két szakaszban zajlott. Királyin udvarhely 20 Budapest története I. 305