Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

amint ezt M aszódi egy a türkök közt megtelepedett mohamedán ardabili kereskedőről mondja, valamint a Pestre telepített izmaeliták példája mutatja. Az államszervezés során különös jelentőségre emelkedett a hospes-nek, régi magyar nevén vendég-nek nevezett előkelő jövevények és egyszerű telepesek beköltözése. Kiemelik ezt a magyar krónikák a Gézához és István királyhoz özönlő különféle népelemek felsorolásában (csehek, lengyelek, görögök, böszörmények, besenyők, örmények, szászok); bőven tárgyalja István király intelmeinek VI. fejezete a vendégek megtartásáról és táplálásáról, s szólnak róla XI. századi törvényeink is.

24 Géza és István korában főleg német lovagok, szláv, német és olasz papok, lombard s talán görög kőművesek költöztek be; Orseolo Péter uralma alatt német és olasz vitézek, a XI. század közepére kiélesedett magyar német ellentétek idejétől pedig a magyarul olasz-n&k, latin forrásokban latinus-nak nevezett vallon-franciák telepedtek be Lotharingia ill. Belgium területéről; először vallon papok költöztek be, így 1048-ban Verdunből huszonnégy kanonok, akik közül többen püspökségre emelkedtek, s bizonyára az ő hívásukra jöttek be városlakók Esztergomba és Székesfehérvárra, valamint püspöki városainkba (Eger, Pécs, Várad). Bár a vallon beköltözés évét 1052-re tevő liège-i krónikaadat hitelét kétségbe vonták, latinusok XI. századi beköltözését igazolja a szerémségi Francavilla (villa Francorum advenarum, Nagyolaszi) megléte 1096-ban, s rájuk vonatkozik Szent László I. törvénykönyvének 31. fejezete, amely arról intézkedik, hogy a böjt meg nem tartása esetén a latinok költözzenek el, de ,,a pénzt, amit itt szereztek, hagyják itt". A pénzszerzés világosan kereskedő, városlakó népelemre mutat. Ugyancsak a püspökségek mellett jelölte ki Kálmán király azt a helyet, ahol a zsidók földet vehetnek. Kálmán törvényének 80. cikke szól ,,a szabadok és vendégek, úgy mint szlávok és egyéb külföldiek" adófizetéséről is. Ezek a különféle XI XII. századi szórványtelepítések hozták létre a népnévvel nevezett agrártelepüléseket, mint Németi, Olaszi, Csehi, Lengyeli, Tóti. Jellemző, hogy közülük csak egy vált várossá, a Szatmár vár mellé telepített Németi. Feljegyezték, hogy Milánó 1162-i eleste után lombard kézművesek költöztek magyarországi városokba.

25 A XII. század közepén az úgynevezett flandriaiak, a Rajna-vidéki „szászok" és közéjük vegyült vallonok telepítése hozott létre összefüggő néptömböket Erdélyben, majd a XII. század végétől került sor az országot koszorúzó lakatlan hegyvidék benépesítésére, hasonlóan a Cseh-medencét övező hegykoszorú betelepítéséhez.'6 A természeti gazdaságról a pénzgazdaságra való áttérés indította királyainkat arra, hogy a XIII. század elejétől, kivált pedig a tatárjárás után német telepesek beköltöztetésével polgárvárosokat hívjanak életre. Ez a telepítési hullám Cseh- és Lengyelországhoz hasonlóan hozta létre lokációs városainkat. A lokációs város új cseh és lengyel nevével, a miesto ,

locus, hely' szóval egyidőben nálunk is megjelent az újhely elnevezés, de ez az 1192-ben alapított Bécsújhely nevétől eltekintve csak néhány XIII. században életre hívott mezőváros nevében ragadt meg. A század második felében a korábbi kötöttségek bomlásával és a szabad költözés elterjedésével megindult a belső telepítés, a hazai ,,hospesek" összegyűjtése egy-egy kiváltságolt helyre, ami elsősorban mezővárosaink kifejlődéséhez vezetett, de hozzájárult a polgárváros megerősödéséhez is. Ennek a mozgalomnak ékesen szóló emléke az az ismeretlen helyről, talán Budáról előkerült feliratos kő, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum őriz: (150. kéj)) Gaudeat hic sospes Örvendjen védelemnek Veniens hue civis et ospes Az ideérkező polgár és vendég. Ac veniam lapsi Nyerjenek a hibások megbocsátást; Copiant et premia iusfi. Az igazak pedig jutalmat.

27 Vásáriétesítés Hogy a vásár helye nomád viszonyok között az uralkodótól, törzsfőtől függött, mutatja a mongol példa az udvarhelyet követő, valamint a székhelyen állandósult vásárról, továbbá a volgai bolgár központ melletti vásár helye. A magyar társadalom fejlődése a IX. századra elérte ezt a fokot, s méltán feltehető, hogy a kazár függés időszakában nyelvünkbe került vásár szóval nagyrészt központok mellett működött vásárokat jelöltek. Bizonyosra vehető, hogy a X. századi Magyarországon a fejedelmek és törzsfők udvarhelyein, valamint a nemzetségfők központjaiban szintén működtek vásárok — ilyennek mondja Anonymus Tas vásárát —, ami nem zárja ki azt a feltevést, hogy a nemzetségfők felügyelete alatt etnikai vásárhelyek is alakultak a magyarok és szlávok közti árucsere lebonyolítására. Lehet, hogy Vásár nevű helységeink egy része visszavezethető e korba, a hét napjairól nevezett heti vásárhelyek rendszere mindamellett inkább eredeztethető az államszervezés utáni századokból, amikor a várszervezet országosan biztosította a belső forgalom szabadságát. Erre mutat a lengyelországi analógia, ahol az államszervezés előtt a fehér horvátok főhelyén (Krakkóban) havi vásárt tartottak, viszont a várszervezet kiépítése után e területen a hét napjairól, főleg szerdáról, péntekről és szombatról nevezett vásárhelyek alakultak. De erre mutat az a körül-