Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Récéskút: Sós A., FA 1962, 68 —. Sympos. Budapest 1964, Stud. Zvesti 1968, 221 -. ActaArchHung 1969, 51 —. A szerző a Rába völgye mentén történt bevándorlásra gondol. Békásmegyer, „szláv" putrisor: Garády, BudRég 1950, 444. A hivatkozott hitelesítő ásatást 1964-ben végezhettem el. 93 Békásmegyer, kemencék; az anyag kiadatlan. László, Bp. története I. 794 —. már utalt a helyi előzményekre. A Burgwall-keramikára 1. Poulik, Staroslavanská Morava 1948. Tocik, Keramika na Slovensku v starsej astrednej dobé hradistnej. 1944. Dévénvújfalu: Eisner, Devinska Nová Ves 1952, 5. t. 8. Milovice: Peëkaf, AR 1962. 49 -,17 kép. Visegrád, Esztergom és a Pilis-vidék szláv helyneveire: Kniezsa, 423. Reálisan ítéli meg Svetopolk Dunavidéki politikáját 872 után Grafenauer, Razprave (Dissertâtiones) V. 1966, 37 —. 94 A 811. év eseményeire: Ann. Einhardi és a későbbi krónikák. A frank sereg pannóniai megjelenése 811-ben a bolgárok elleni katonai demonstráció céljait is szolgálta. Az Ann. regni Franc. 824. évi adata nem értelmezhető olyképpen, hogy a bolgárok csak röviddel ezelőtt érték el a Duna vonalát. A novitas a bolgár követség megjelenésére vonatkozik. A Pribina-féle ducatus szétágazó irodalmából 1. pl. Sós Á., AetaArch Hung 1965, 87 —. Területileg eltúlozza jelentőségét Zibermayr 295 —. 95 A honfoglalás időrendjére: Pauler, 1900, 155—; A Dunántúlra: Szőke, AetaArehHung 1953, 205, és ArchErt 1954, 134.— és Györffy e kötetben. Farkasrét: Jelentés a MNM 1909. évi állapotáról 1910, 46 —; Kurucles: 1. föntebb, 55. jegyz. Csúcshegy: Garády, TBM 1936, 30 —. Testvér-hegy: kiadatlan: említik László, Bp. története I. 798 és Nagy T., Bp. műeml. II. 77. A kijevi útvonalra: László, Bp. története, s hozzá Szőke, ArchErt 1954, 153 —. Pesti vár: Anonym., Gesta, 57; Nagy L/., Fehér, feltevése, hogy a pesti tábort a bolgárok már a IX. században megszállták, lehetséges, de nem igazolt. 96 Kurszán és problémakörére 1. Györffy e kötetben. Az idézett leletanyag Paulsen, ArchHung XII (1933), I., V. t. A viking lándzsára Kovács L., AetaArehHung 1970, 323 —. László, Bp.története CXLV és CLXVL 1—7. A X. századi lovasságra Szőke, RT. I. 1962, 84 —. A magányos férfisírok értékeléséhez: Dienes /„ArehÉrt 1964. 23. A lószerszámzatra UŐ. ArehÉrt 1966, 208 — . 97 A leletanyagra I. föntebb, 95. jegyz. 98 Üllő: 22 sír részben kiadatlan anvaga a MNMban 18/1939. és 12/1940. sz. alatt. A 14. számú nyerges sírt közölte László, ArchHung XXVII. 1943, 16 —. Az embertani anyag: Nemeskéri, Gáspárdy, Ann. Hist.-Nat, MN. 1954, 485. Pest megyére: Makkai, PMN I. 60. Pestlőrinc, Cinkota: László, Bp. története 799 és Huszár, AetaArehHung 1955, 92. Pestimre: Kőszegi, ArehÉrt 19(55, 239. Pesterzsébet: Alföldy, BudRég 1963, 545, Gödöllő: Hampel, II. 488.'A leletet I. Aethelstan angol király (| 948) érme keltezi. Huszár, AetaArch Hung 1955, 77. Egv másik lovas sírra: Supka, ArehÉrt 1911, 180. 99 Az idézett leletanyag irodalma: Fehér— Ery—Kralovánszky, StudAreh 1962, 25 —. Az ékszertípusokra: Kralovánszky, ArehÉrt 1956, 20(5. és 1959, 76 —; Török, ArchHung XXXIX. 19, 62; Szőke, StudAreh, I. passim. Csallány, AetaArehHung 1969, 261 —. 100 A társadalmi átalakulásra: Molnár, 1949, 113 —; MOT I. 27 —. Újabb szempontokat vetett fel Györffy, 1959. 101 Az előbbire: Nagy T., ArehÉrt 1956, 101; Schreiber, uo. 1959, 257 —. Az utóbbira: László, Bp. története CXLVII. t. Fehér, ArehÉrt 1956, 29. Vö. Nemeskéri, ArehÉrt 1950, 91 —. Lipták, AetaArehHung 1957, 219.