Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

is ebbe az irányba mutat. Az ide sorolható sírleletek a nemzetségi társadalom egyik aránylag népes rétegének, a szabad harco­soknak régészeti hagyatékát képviselik. A magányos sírok megítélésénél azonban a magasabb rangú katonai vezetőket sem le­het kirekeszteni. Elsőnek ebben az összefüggésben a fön­tebb már idézett farkasréti sírlelet említ­hető. Az innen előkerült ezüst öv-, tarsoly­és lószerszámveretek a kelet-turkesztáni eredetű tarsolylemezek műveltségi körének legszebb példái Budapest területéről. A ló­szerszámhoz tartozó szív alakú, hólyagos csüngők szkematikus arcábrázolása pedig egészen a belső-ázsiai Minuszinszk fémmú­vességi köréig követhető nyomon. Rango­sabb fiatal vitézt temettek el a csúcshegyi 2. számú sírban, amelyben ezüsttel futtatott díszes kengyelpár feküdt. A szomszédos sír halottja mellé két ló koponyáját tették. Az elhunyt hátaslovának és egyik vezetéklová­nak részleges mellétemetését látnánk ebben a ritka rítusban. Konkrét történeti mon­danivalója miatt tarthat számot érdeklő­désünkre a testvér-hegyi sír, ahol a ken­gyelpár egyik darabja jellegzetes magyar formát mutat, míg a másik nyugati típusú. Az utóbbihoz az itáliai kalandozások vala­melyikén juthatott hozzá az elhunyt vitéz, amit a sírjában talált Berengár-érem is való­színűsít. 97 A részleges lótemetés (Csúcshegy, Test vér­hegy), a majdnem verdefényes Berengár­érem (Testvér-hegy), a tarsolylemezek mű­veltségi köréhez csatlakozó veretek (Farkas­rét) nagyjából azonos időre, még a X. szá­zad első felére keltezik az idézett honfog­lalási sírokat. Egyes sírok és néhány sírból álló csoportok jellemzők általában másutt is az ország területén a honfoglaló magyar­ságra. Más körzetekben azonban az elszórt sírok mellett egy-egy nagyobb sírszámú te­mető sem hiányzik. A budai oldalon viszont a hegyvidéki leletekkel egykorú nagyobb temetőre eddig nem akadtunk. A pesti olda­lon, Budapest közvetlen környékén leg­közelebb Üllőről ismerünk egy nagyobb sír­számú X. századi temetőt. Az üllői temető azon a Dunakeszi Cegléd — Dömsöd hely­nevekkel körülhatárolható háromszögű te­rületsávon fekszik, amelyet Pest megye területén a honfoglalás kori megszállás köz­ponti részének jelöltek ki. Az üllői temető régészeti anyaga mellett ez a körülmény is amellett szól, hogy Üllőn a temetkezés a budai hegyvidéki leletekkel csaknem egy időben, a X. század első felében már meg­indult. Valószínű, hogy a Megyer törzs egyik nagycsaládi temetőjével állunk szem­ben. A pesti oldalról a II. Lothar (945 ­950) dénárjával keltezett pestlőrinci, az­A szabad harcos réteg emlékanyaga 14(5. Honfoglaláskori kard a Mexikói útról (Zugló) 14* 211

Next

/
Oldalképek
Tartalom