Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

C) Bronzplasztika és iparművesség Nagyobb bronzszoborhoz tartozó aranyozott láb- és kézfej töredékein kívül a bronzplasztika anyagát a húsz cm-t meg nem haladó kisbronzok alkotják.

13 Az átlagból minőségénél fogva három szobrocska emelkedik ki: 1. a sírleletből származó négerszobor, 2. a hajógyár-szigeti táncoló szatír, 3. a Szépvölgyi úti Héraklész (94—96. kép). A könnyed tartású négerszobrocska a reimsi négerszobor családjába tartozik, és az etnográfiai típusokat élesen megfigyelő alexandriai művészet alkotása. Ugyanebből a körből származik a pilisszántói rokokó ízű szobrocska, mely a szőlőlugasban játszadozó Eros késő II. századi leszármazottja, valamint a posztósok székházában talált Kerberos-szobor. Római másolatokon keresztül Antiphilos festményéhez vezet a táncoló szatír szobra. Felületi kidolgozása nem olyan gondos, mint a kezében valószínűleg tálcát tartó néger rabszolgáé. Műhelykörét sem lehet határozottan megvonni. A Dionysos megjelenését váró előreszökellő szatír nyúlánk, felfelé törekvő alakjával szemben a földi élet triumfális oldalát ábrázolja a Szépvölgyi úti Héraklész erőtől duzzadó bronzszobra, amely a pergamoni művészet körében készült Hóraklész-ciklus Hippolyta-jelenetes csoportja Antoninus-kori másolatának számít. Szorosabb kapcsolatot mutat az itáliai kisbronzokkal, mint a galliai bronzplasztiká107. Gladiátor alakjával díszített, félgömb alakú üvegpohár a Berend utcából 108—109. Itáliai üvegamfóra az Aranyhegyi-árok mentén feltárt temetőből és üvegpohár tagolt talpgyűrűvel Aquincumból