Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

104. Sardonyx gyűrűkő nereida alakjával A legtöbb aquincumi oltár oldalfelületei nélkülözik a díszítést. A legkorábbi oltárkő, melynek oldalain a felirat szövegével öszszefüggő állóalak-ábrázolást faragtak ki, a virunumi filiálétől faragott 164. évi nádorkerti oltár (90. kép). A műhely kezdeményezését a III. század első felére keltezhető díszesebb oltárok kisebb csoportja folytatja. A Marcus-féle háborúk utáni időkben jelennek meg nagyobb számban az oltárszerű talapzatok, melyekre közvetlenül vagy hengeres oszlop közbeiktatásával isten-, illetőleg császár-szobrot állítottak. A csoport legjobb képviselője a Szépvölgyi úti helytartói villából származó hat és fél méter magas Juppiter-oszlop (117. kép). Az egy métert meghaladó Vihar utcai táblák a homloknézetben ábrázolt ülő alakok sikerült megoldása miatt érdemelnek figyelmet. Mindkét dombormű a II —III. század fordulója körüli évtizedekben készült sírköveket is faragó katona városi műhelyben. Eltérő kőfaragó technikával készült a Nemzeti Múzeum magas domborműben faragott Iuppiter és Juno táblája, valamint Aesculapius és Hygieia reliefje (119. kép). A Horgony utcai Dionysos és Ariadné dombormű keletbalkáni mintaképek követését árulja el. A nagyszámú Silvanus-dombormű közül az 105. Állatalakkal díszes csonttűk Aquincumból 163 Domborműi'es fogadalmi táblák