Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

nus-portrés mellképes sírkőtöredék. A katonáknak és a bennszülött vezető rétegnek dolgozó műhely tevékenysége Hadrianus koráig követhető. A műhely egészen friss itáliai ösztönzésekhez kapcsolódott, amelyeket részben a szélisten-protomás sírkő műhelyköre közvetített. Az utóbbi a legszorosabb kapcsolatban áll azzal a művészi színvonalú márvány sztélével, amelyet az I. század végén vagy a századforduló körüli években egy kitűnő képességű, valószínűleg felső-itáliai vándormester készített (84. kép). A részletek finom kidolgozásában bravúros technikai készségről tanúskodó alkotás a mintakép erejével hatott a II. századi Aquincumban (85. kép). Jelentősége a borbolyai kövek I. századi mintaadó szerepéhez mérhető. A korábbi műhelyek felbomlásakor a vándormester tanítványai a század húszas —harmincas éveiben új műhelyt alapítottak. E Hadrianus Antoninus-kori műhely stílusát legszebben Aelius Quintus ezredkürtös sírköve képviseli, amely felépítésében és díszítő elemeiben az itáliai vándormestertől alkotott sztélé továbbélő hagyományában készült. Az ezredkürtös sírkövének profilait konzolokon nyugvó fülkeíve megtalálható P. Ael. Mestriusnak a harmincas — negyvenes években faragott sírkövén. Az elég gyenge kivitelű teljes alakábrázolásnak egészen Domitianusig visszanyúló hgyományai éltek az aquincumi kőfaragó művességben. Szükségtelen ezért a görög művészettől kapott újabb ösztönzésekre gondolnunk. Az Antoninus-kor művészetének megszemélyesítéseket kedvelő, barokkos hangulatát idézi a katonai amfiteátrum építési felirata lebegő Victoria-alakjaival. Hasonló barokkos kereteléssel találkozunk M. Furius Rufus sírkövén, ahol delfinek felett kis géniuszok tartják a rozettadíszes koszorút. T. Fl. Magnus kisebb sírépület homlokzati párkányába illesztett felirata, ahol hasonlóképp kis géniuszok fogják az állat fejes amazonpajzsokban végződő keretdíszt, a Furius Rufus sírkő műhelyében készült. Megtervezésben az utóbbi hagyománya érvényesült az amfiteátrum feliratán is. A II. század középső évtizedeiben noricumi mester nyitott új műhelyt. A szarkofágplasztikánál szólunk erről bővebben. A polgárvárosban a II. század első évtizedében, talán a legio X Gemina betelepült veteranusai közreműködésével alakult meg az ismert legkorábbi műhely, mely a /e^io-műhelytől átvette a koszorús kövek típusát (T. Plotius Pampilus sztéléje). A műhely a vezető bennszülött réteg családjainak is dolgozott. Uj fejezetet nyitott a helyi kőfaragásban Baei [ ]Fronto nem sokkal 124 után készült nagyméretű és igen finom kidolgozású sírköve, amely a szélisten-protomás kő műhelyében tanult mester alkotása. A Fronto-kő a canabae legjobb kőfaragó hagyományait közvetítette a későbbi polgárvárosi műhelyeknek. Ez utóbbiak sorából azt a két polgárvárosi műhelyt emelhetjük ki, melyek nagyjából a húszas évek végétől egészen a Marcus-féle háborúkig gondoskodtak a kézműipari társulások tagjainak sírköveiről. Az A-műhely sírtábláira a kölni típusú oromzat jellemző, amelynek mintáit a város ipari és kereskedelmi életében nagy szerepet játszó kölni polgárok közvetítették. A i?-műhely a helyi kőfaragó művesség hagyományos akantuszleveles, palmettás és rozettadíszes oromzatát tette magáévá. A Zí-műhely köréből eddig csak a II. század közepéig még szét nem vált collegium fabrum et centonariorum tagjai részére készített koszorús sírkövek ismertek 67. kép. Az ^4-műhely a collegium cultorum mellett, ugyancsak a még egységes collegiumnak dolgozott, de a collegium az ötvenes — hatvanas évekre tehető szétytarlói villából válása után is faragott sírköveket az új szerI'olgárvárosi műhelyek a II. században 04. Héraklész, bronzszobra a helytartói villából