Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

megtakarított pénze kellett ahhoz, hogy szolgát vásároljon. A család, nélküli katonáknak erre jobban tellett. Az utóbbiak számra nézve azonban erősen kisebbségben voltak a nősekkel szemben. 42 A III. századi katonavárosban élt veteránusok, ha lehet, még nagyobb társadalmi megbecsü­lésben állottak, mint a korábbi időkben. Az aranygyűrű viselésének joga (ius anuli aurei) a lo­vagrendűeknek kijáró társadalmi rangot biztosított számukra. Feltűnő ezzel szemben, hogy ez a tekintélyes és anyagiakban is eléggé tehetős veteranus réteg nem vette ki súlyának megfelelően részét a colonia igazgatásából. Ennek pedig az a magyarázata, hogy a tanácstagságot vállalt veteranus elvesztette a kiszolgált katonákat megillető privilégiumokat. A III. századi város ismert decurio-i polgári foglalkozásúak. Az ismert decuriók példája arra mutat, hogy a III. századi katonavárosszervezetében nem a veteránusok, hanem helyi és bevándorolt kereskedők, pénzemberek játszották a vezető szerepet. 43 Vessünk végül egy rövid pillantást a veteránusok gyerekeinek pályafutására. Az idevonatkozó feliratok arról tanúskodnak, hogy a kiszolgált katonák fiai többnyire valamilyen polgári fog­lalkozást választottak. Egy részük a polgárvárosba költözött, és az ottani municipalis életben vállalt szerepet. 44 De nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a példákat sem, amikor a veteranus fia apja katonafoglalkozását folytatta. Aligha a hagyományozás szeszélye, hogy kivétel nélkül a leszerelt tisztesek fiai léptek apjuk nyomdokaiba, és e fiúkat többnyire irodai szolgálatra vezényelték. Az ismert példák arra utalnak, hogy a helyi katonai közigazgatás utánpótlása a III. században mind­inkább a polgári és a katonaváros vezető rétegéből, a decuriók és a leszerelt tisztesek gyerekei­ből került ki. Az utóbbiak közül P. Aelius Martialis, a légió fegyverraktára egykori őrének fia, P. Ael. Aelianus futotta be a legnagyobb karriert. A hatvanas évek közepén, amikor a senato­rokat eltávolították a hadsereg tisztikarából, a lovagrendűnek számító Aelianust az aquincumi légió parancsnokául nevezték ki. 45 A veteránusok mellett külön szükséges foglalkoznunk a ténylegesen szolgáló katonák tábor­városban élt hozzátartozóival, családjaival. Azóta, hogy Septimius Severus a Róma városi prae­torianus gárda, a császári testőrlovasok és a tengerészkatonák kivételével megengedte a többi alakulatban szolgáló katonák nősülését, a törvényes katonafeleségek Aquincumban is mind­inkább kiszorították a korábban ágyasként megtűrt rabnőket, illetőleg élettársakat. Azonban ezután sem ment ritkaságszámba, főként a közkatonánál magasabb zsoldkerettel rendelkező tisztesek és tisztek körében, hogy ágyast tartottak, vagy rabnőjüket vették feleségül. A legtöbb tisztes és tiszt és valamennyi ismert légionárius törvényes felesége azonban szabad születésű nő. Az aquincumi katonai és polgári feliratokon a törvényes feleség megjelölése coniunx, elvétve a római jog szerinti házastársat megillető uxor. A megkülönböztetés aligha a cum manu és a sine manu házasságokra vonatkozik, minthogy a memus-házasság a III. századtól kezdve már nem létezett. 46 Valószínűbb, hogy a tartományokban a peregrinusok közötti házasság, valamint a polgárkatonáknál sokáig megtűrt concubinatus terminológiája — a feleség mindkét esetben coniunx — maradt használatban azután is, hogy a Caracalla-féle jogadományozás következté­ben a kelet-pannoniai határsáv polgári lakosságának nagyobb része már a római polgárjog bir­tokába jutott. A magasabb zsoldkeret révén gazdasági háttere lehet annak, hogy az aktív katonák család­jaira vonatkozó emlékanyagban a tisztek (századparancsnokok), tisztesek (kürtös, jelvény vivő, a katonai közigazgatásban alkalmazott beneficiarii) és a közkatonánál magasabb zsoldkeretet élvező különleges beosztású katonák (műszakiak és irodisták, tolmácsok, duplazsoldosok, ki­emelt beosztásúak) feleségeivel, gyermekeivel találkozunk a leggyakrabban. Ezek számarányá­hoz viszonyítva aránylag kevés az egyszerű légionárius feleségét-családját említő feliratos em­lék. Arra is felfigyelhetünk, hogy a törvényes házasságban élt legionáriusok szolgálati éveik nagyobb részét, adataink szerint 17 22 stipendiumot, már letöltötték. Ha nem ismernénk az egykorú Herodianus elbeszélését, aki Severus Alexander perzsa hadjáratában részt vett illyri­cumi katonaság, köztük az aquincumi légió lázongását a katonáknak az otthon hagyott gyer­mekeik és asszonyaik sorsáért való aggódásával indokolja, a töredékes feliratos anyag alapján az a benyomásunk alakulhatna ki, hogy a közkatonák nagy része nem is élt a törvényes házas­ságkötés jogával. Természetesen erre is találunk példákat elsősorban az újoncéveiket szolgáló katonák körében. Az idézett Herodianus-hely, valamint a veteranus-feliratok adatainak vilá­gánál valószínűbb azonban, hogy a hosszabb ideje szolgáló közkatonák többsége a III. század első felében már nős volt, és átlagban két-három tagú család eltartásáról gondoskodott. A III. századi katonaváros lakosságának a katonák családjai egyik aránylag népes rétegét adták. A termelésben ez a réteg nem vett részt. A ténylegesen szolgáló katonaférjek tartották el. 47 A tényleges katonák családtagjainak, valamint a veteránusok és családjaik társadalmi hely­zetét a katonaférj vagy családfenntartó rendfokozata határozta meg. A veteranus polgári fog­lalkozása, lett légyen vállalkozó, iparos vagy gazdálkodó, a szociális helyzetét befolyásolta, de A veteránusok megbecsülése A veteránusok fiainak pályaválasz­tása A ténylegesen szolgnlá katonák családjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom