Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

2. RÓMAI KORI TELEPEK BUDAPEST FÖLDJÉN A terület nem egyszerű leíró, hanem történeti helyrajzát törekszik főbb vonásaiban felvázolni az alábbi fejezet. Részletekre, bővebb indokolásra általában nem térhetünk ki.

1 A foglalást követő első évtizedekben lényegesen nem változtak meg a budai oldal késő La Tène-korra visszanyúló települési viszonyai. Továbbra is lakott maradt a gellérthegyi oppidum, és folytatta életét a tabáni iparosnegyed is. A békásmegyeri telep, valamint az óbudai későkelta telepnyomok sem zárhatók le a foglalással. A Kamaraerdő és Nagytétény területén ugyancsak az őslakosság telepeinek továbbélésével számolhatunk. A régészeti kutatás a budai oldalon feltételezett Augustus-kori alatáborra nem nyújt kézzelfogható adatot. A település viszonyok első ízben a Tiberius-kori átrendezés után módosultak. Az átrendezés pontot tett a gellérthegyi oppidum életére. A korábban már Hispániában, Galliában és Dalmatiában alkalmazott gyakorlatnak megfelelően a rómaiak nálunk is leköltöztették a lakosságot a könnyen védhető hegyi telepről a hegy körüli sík vidékre, ahol a Tabántól kezdve a Rudas fürdő területén keresztül egészen a Kemenes utcáig kisebb csoportos települések sora tartható számon egészen az I. század végéig. A Ménesi úton, valamint a XI. kerületi SZTK építésénél megfigyelt telepnyomok átvezetnek már a II. század első évtizedeibe.

2 Legkésőbb Tiberius uralkodása idejében hagyták fel a stratégiai szempontból fontos békásmegyeri átkelőhely közelében fekvő eraviszkusz telepet. Lakói részben nyugatabbra, a későbbi vicus Vindonianus, részben délebbre, Óbudára költözhettek. Egyes bennszülött telepek megszűnése és ezzel párhuzamosan újabb települési központok kialakulása mellett a Tiberius-kori átrendezés további fontos mozzanatát jelentette állandó jellegű alatábor létesítése a budai oldalon. A Claudius -Nero-kori katonai sírkövek formuláinak vizsgálata vezetett arra az eredményre, hogy Tiberius uralkodása idején Carnuntum körzetéből egy ismeretlen nevű lovas csapatot helyeztek át a budai oldalra. Valószínűleg nem Óbudán, mint korábban gondoltuk, hanem a Vízivárosban, a Bem téren és annak közvetlen környékén kereshető ennek a lovas alakulatnak táborhelye, ahol később, Claudius és Nero idejében az ala Hispanorum I nevű ötszáz főnyi lovas egység is állomásozott. A tábor egyes részeit Vespasianus idejében építhették át kőbe. (37. kép.) A tábortól északra nagyjából a mai Császár fürdő vonalától a Zsigmond térig és délre, a Fő utcában a korai táborokat összekötő Duna menti út mentén húzódott az atotábor temetője, amelynek használata az I. század végéig követhető. A tábor körül kialakult vicus a Flaviusok korában a Csalogány utca vonaláig terjedt.

3 Legkésőbb I. Claudius idejében a Savariából kiágazó átmenő útvonal Duna menti végpontjánál, a Rózsavölgy bejárata előtt, egy másik auxiliaris lovas csapat táborhelye épült közvetlenül a Duna partján. A kettős sáncárokkal körülvett földtábor (mintegy 3,2 ha) kapuit favázas tornyok oltalmazták. A korai tábor ugyancsak favázas parancsnoki épülete a Traianus-kori kőbe éjiült principia alatt húzódik. A tábort három oldalról, északról, nyugatról és délről az auxiliaris vicus fogta körül (II. melléklet). Az I. századi település egyrészt a Gellérthegy irányába, másrészt a Rózsavölgybe vezető utak mentén alakult ki, és az út menti csoportos település jellemző vonásait mutatja. A tábor és telepei egyik temetője az Optikai Művek területére esik.

4 A Flavius-korig lényegében nem változott a telepek elhelyezkedésének fentiekben felvázolt képe. Említésre méltó módosulásokkal a hetvenes évek elejétől kezdve számolhatunk, amikor a Nero halálát követő polgárháborús évek után Aquincum körzetében is megerősítették a határ vedel met és egy újabb lovas csapatot irányítottak ide, amelynek táborhelyét Óbudán jelölték ki. Az 1969. évi kutatásaink szerint a Flavius-kori alatáhor a Vörösvári út 7. Kórház utca 22. alatti háztelkek vonalától keletre húzódott. A Flaviusok évtizedeit megelőző katonai megszállás régészeti emlékanyaga nem került elő. A tábortól délre a Szőlő utca, északra az egykori Kerék és Majláth utcák, valamint a Raktár utca sávjában, a Miklós tér körül már korábban ismertté váltak az auxiliaris vicus-település maradványai. A déli teleprész temetőjét a Bécsi út 82 98. alatti telkek sávjában tartjuk számon. A Laktanya utcában észlelt hamvasztásos sírok az északi teleprész temetőjéhez tartozhattak.

5 Az óbudai alatábor létesítésével, az itt élt bennszülött lakosság áttelepítésével függött össze a korábbi La Tene-előzményekkel nem rendelkező aquincumi vicus kialakulása az esztergomi vasútvonal déli szomszédságában, a Szentendrei út két oldalán húzódó dombháton. A Flaviuskori vicus maradványait az eddigi kutatás a Szentendrei úttól keletre az aquincumi Múzeum épületéig és a Keled úttól délre a későbbi Macellum területéig húzódó sávban találta meg. A Solymári völgyből a Dunához vezető útvonal mentén, ahol később a polgárváros D(ecumanus) útvonala haladt, a Flavius-kori vicus átterjedt a Szentendrei út nyugati oldalára is. Az aquincumi rommező sávjában feltárt telepmaradványok erősen ipari jellegűek és az albertfalvai vicus-hoz hasonló, szórt települési formát mutatják. Az I. század végével indul meg az aquincumi település városiasodása.

0 Augustuskori telepek Tiberius Nero kora A békásmegyeri telep A Bem téri ala-tábor Az albertfalvai ala-tábor A Flaviusok kora Az óbudai ala-tábor és vicus Az aquincumi vicus 8 Budapest története I. 113