Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

j£ 2,0 m D U N A 50. A budakalászi — és a Dera-patak melletti burgus alaprajza hadsereg-főparancsnokot (magister peditum), hogy valahol Brigetio és a Duna könyöke között törjön be a kvádok földjére, és perzselje fel az útjába kerülő kvád telepeket. Utána rövidesen a császár is útnak indult, és a Duna-jobbparti limes-úton Aquincumba sietett. Aquincumtól északra rögtönzött hajóhídon átkelt a túlsó partra, és az Alföld felől támadta meg a kvád tör­zseket. A két oldalról indított támadás azonban nem tudott nagyobb szabású átkaroló had­műveletté kifejlődni. A rómaiak részéről ehhez már hiányoztak az erők. Valentinianus serege megelégedett az ellenség földjének dúlásával, és rövidesen visszatért Aquincumba, ahol a csá­szár téli szállást keresve, néhány hetet töltött. Az egykori tartományi székváros azonban ekkor már olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy területén nem találtak császári szállásnak megfelelő épületet. A kvád határ közelében egyedül Savaria látszott erre alkalmasnak. Odafelé utaztában 375 novemberében kvád követség járult elébe Brigetióban. A követek mentegetőzései annyira kihozták sodrából a hirtelen haragú császárt, hogv szélütést kapott, és néhánv óra múlva meg­halt (375. november 17). 154 A hadsereg vezetői, tartva a még kvád földön tartózkodó galliai csapatok esetleges császár válasz- H> Vaien­tó kezdeményezésétől, valamint attól, hogy I. Valentinianus halálának hírére tél idején újból meg- tminmts mozdulnak a Duna-balparti népek, az elhunyt uralkodó Brigetiótól száz római mérföldre, Mu­rocincta nevű megerősített villában tartózkodó alig négyéves fiát kiáltották ki II. Valentinianus néven a brigetiói táborban uralkodónak. A gyermekcsászár, akinek megválasztását idősebb testvére, Gratianus, valamint nagybátyja, Valens még az év folyamán elismerték, mint Illyri­cum, Itália és Africa uralkodója, anyjával, az ariánus érzelmű Justinával együtt 378-ig Sir­miumban székelt. Bizonyosra vehető, hogy a gyermekcsászár nevében az ügyeket ténylegesen intéző katonai és polgári főtisztviselők I. Valentinianus halálát követően rendezték a kvádokkal és a szarmatákkal a szomszédi viszonyt. 155 Egy-két évig mindenesetre nyugalom volt a határsávban. A hun támadástól kiváltott gót ván­dorlás hullámai 378 végén azonban már elérték Pannónia keleti részét. A hunoktól felzavart nyu­gati gótok egy része 376—377-ben Athanarik vezetésével a bánáti hegyekbe húzódott. A bánáti szarmaták egyes csoportjai ekkor észak felé térhettek ki a benyomuló gótok elől. Az észak felé gyűrűző népmozgalom elől rejthették el 377-ben a II. Valentinianus aquileiai vereteivel záródó öcsödi éremleletet. 158 A Tiszától keletre lezajló népmozgalom e előre még nem gyűrűzött el a pannóniai frontszakaszig. A Rajna vidékéről nagybátyja segítségére siető Gratianus még zavartalanul tehette meg az utat a pannóniai és a felsőmoesiai határvidék mentén. Amikor

Next

/
Oldalképek
Tartalom