Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)

Források

- az ország vezetése (kormány) választóitól arra nem kapott felhatalmazást, hogy a kemény kamat és fizetési feltételekkel igénybevett nyugati kölcsönöket a megtermelt nemzeti jövedelem felhasználásával, laza feltételekkel (kamatmentes, lejárati határidő nélküli) adja kölcsön más országoknak.

Ez lényegében a nemzeti jövedelem, az ország anyagi értékeinek elherdálását jelenti és ennek felelősei is vannak! Kérdés: ki és kiktől kérheti számon?!

A kormány 1988-ban is közel kétmilliárd nyugatnémet márkának megfelelő kölcsönt vett fel tőkés valutában, de ma sem ismerjük felhasználását: kamatfizetés, lejárt hitel visszafizetés, bővített újratermelési célok?

Az egészséges tájékoztatás, bizalom visszaállítás érdekében a hiányosságot pótolni kellene. (Szem. Szoc. lg.)

Mit értett azon Medgyessy elvtárs, hogy kínos lenne válaszolni arra, hová lett az egymil- liárd márka. Igenis kérünk rá választ! (Műsz. lg.)

Sokfelől hallható, hogy a magyar szabályozórendszer - az elvonások mértéke miatt - gátolja a bővített újratermelést, a hatékonyságot növelő intézkedések megvalósulását.

Azaz:- a meglévő tőke kötvényekbe történő befektetése esetén, rövid idő után is 20% körüli kamatot hoz, míg- új termékek fejlesztése esetén - hosszabb várakozás után - 1-2% nyereséget eredményez.

Fel kellene ismerni, hogy ilyen irányú és tartalmú szabályozás mellett a magyar gazdaság nem képes talpra állni! (Szem. Szoc. lg.)

Változtatást kellene eszközölni az adózási rendszerben, mert egyértelműen teljesítmény visszafogó hatású, a bérből és fizetésből élőket (gyári dolgozókat) érinti leginkább és a láthatatlan, főleg .jogosulatlanul” szerzett jövedelmekről nem is esik már szó.

A pénzügyminiszter kijelentette, hogy szerinte a személyi jövedelemadó rendszernek nincs teljesítmény-visszatartó hatása. Aki ennyire képtelen meglátni a valóságot, aki ennyire nem képes felmérni a tényleges helyzetet, az teljesen alkalmatlan az ország pénzgazdálkodásának irányítására. Azon csodálkozunk, hogy már a novemberi országgyűlési ülésszakon nem történt bizalmatlansági indítvány-bejelentés a pénzügyi kormányzat ellen.

Hosszú ideje hallani a siránkozást, hogy kiviszik a valutát az országból, de, hogy teljesen felszabadítanák a valutaforgalmat és megkönnyítenék az itthoni valutás vásárlást, arra még várni kell. Vajon miért nem jó az államnak nagy mennyiségben azokat a cikkeket $- ért megvásárolni, - amiért a lakosság kiutazik - és $-ért normális haszonnal eladni. Jobb, ha a pénzt kiviszik Krakkóba, Bécsbe, Münchenbe? (Műsz. lg.)

81