Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
Szerkesztői bevezető
Szerkesztői bevezető Jelen kötet közel egy év során készült, Budapest Főváros Levéltárában őrzött hangulatjelentéseket foglal magába, amelyeket az idősíkon (1988 októbere-1989 októbere) kívül a tematika fog össze szerves egésszé. A kiválasztott időszakot a végpont határozta meg: 1989. október 23-án, az 1956. évi forradalom évfordulóján kiáltotta ki Szűrös Mátyás megbízott köztársasági elnök a Magyar Köztársaságot. Innen, e ponttól tekintettünk vissza 1988. október 23-áig. E forrástípus - a hangulatjelentés - közzé tételéhez először a Magyar Országos Levéltár által kiadóként jegyzett ArchivNet ( www.archivnet.hu ) című elektronikus folyóirat „hasábjain” fogtunk hozzá, ahol is hétről hétre jelentettünk meg válogatást az épp húsz évvel korábban keletkezett dokumentumokból. Az ArchivNet-en 2009 áprilisáig végeztük ezt a munkát. így az itt összeszedett hangulatjelentések egy része már megjelent a fenti folyóiratban, más részük ott nem látott napvilágot, de akad olyan is, amit csak az ottani közlésbe válogattunk be, ebbe a kötetbe azonban nem. Ezt a különbséget, túl azon, hogy az 1989 áprilisának derekától októberig terjedő időszakot az ArchivNet-es sorozat nem érintette, a kétféle forrásközlés jellege közötti eltérés indokolja. A források jelen esetben egy corpusban látnak napvilágot, így szerkesztői feladat volt ezek lehetőség szerinti egységesítése, jegyzetelésük homogenitásának kialakítása. Természetesen jóval több hangulatjelentés készült adott időben, mint az általunk most közreadottak, de a lehetőségek gátat szabtak a megjelentetésben. így - szükségszerűen - e válogatás magában hordozza a szubjektivitás elemeit. Igyekeztünk a Budapesti Pártbizottság illetékes osztályai által írt jelentéseken túl alsóbb szintű, tehát kerületi és alapszervi pártbizottságok jelentéseit is beválogatni, hiszen így az Olvasó a jelentések formálódását is nyomon követheti. Összességében - nyilván vitatható módon - megpróbáltuk az általunk leginkább korjelzőnek tartott forrásokat összeszedni. Korjelző alatt nem pusztán azt értjük, hogy milyen eseményekről szólnak, hanem azt is, hogy mit, hogyan hangsúlyoztak, milyen nézőpontból, milyen vélt vagy valós elvárásoknak megfelelően. A forrásokat kronológiai sorrendbe válogattuk (hiszen, mint már utaltunk rá, a közölt mennyiség többszöröse található meg Budapest Főváros Levéltárában), minden forrásnál megadva annak pontos jelzetét. A jegyzetekből és a szövegek végén elhelyezett iratleírásból az olvasó azonosíthatja a dokumentumok levéltári helyét, így bővebb információkat szerezhet róluk. Az itt csokorba szedett források írói, keletkeztetői, esetenként olvasói is mások-mások voltak. Mint fentebb is utaltunk rá, eltérő információk, szándékok, más-más kulturális háttér formálta ezek tartalmi és alaki jellemezőit. Ebből következően egymástól olykor gyökeresen, máskor kisebb mértékben eltérő módon, de különféle helyesírási hibákkal, elütésekkel, más-más jelölésekkel készültek (gondolatjelek, perjelek stb.), nem is szólva az írógépek gyakorta hiányos betűkészletéből fakadó hibákról. Az ilyen technikai elemeket egységesítettük, a szövegeket a mai magyar helyesírás és központozás szabályai szerint közöljük. 5
