Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
két cáfolta meg (s ezzel nem azt mondjuk, hogy a helyzetértékelés téves volt): „Kovács László hangsúlyozta, hogy lassanként újra kell vizsgálni a kapitalizmus és a szocializmus kategóriáját, mert a hagyományos klasszikus megfogalmazás egyre kevésbé tartható. Az osztrák, finn, holland példa bizonyítja, hogy a marxi-engelsi kapitalizmuskép, amelyen az egész ideológiai rendszer alapult, már nem is hasonlít ezeknek az országoknak a társadalmára. Nem beszélve arról, hogy a Marx és Engels által definiált szocializmus sehol nem jött létre.” Meglehet, ez az álláspont sokak előtt még mindig nem volt elfogadható. A párt eszméinek népszerűtlenségét igazolja az alábbi észrevétel: „A párttagok minden biztatás ellenére is lehajtott fejjel kénytelenek eltűrni a nyílt antikommunista uszítást.” Ez a másik pedig azt, hogy nem csak reformerők léteztek akkortájt (sem): „Vannak nem kevesen, akik sem a múlt elemzését és ebből következően a megújuló párt felvázolt programját sem fogadják el. E csoportokkal nagy viták várhatók, hiszen az ideológiai beidegződések még nagyon erősek, s nagyon sokan a jelenlegi helyzetet, a jövőben várható változásokat személyes csalódásként, olykor összeomlásként élik meg.” A meglepetések sora pedig folyamatosan nő, ha arra gondolunk, szeptemberben akadt olyan, aki szerint Németh Miklós miniszterelnök reformoldalon felbukkanása meglepő volt: „Általában feltűnő visszhangja volt annak, hogy Nyers Rezső és Pozsgay Imre mellett Németh Miklós nemcsak megjelent a reformköri tanácskozáson, hanem erőteljesen síkraszállt a reformok mellett”. Ez ma már egészen furcsán hat. Amint az is, hogy volt, aki az alábbi hangütéssel jelentett az egyik televíziós vitáról: „A záró megbeszélés TV-közvetítése alapján sokaknak tetszett Pozsgay Imre határozott hangvétele, amivel »helyre tette« a Fidesz és SZDSZ okvetetlenkedő képviselőit. Némi káröröm is kiérezhető az EKA résztvevői közötti eltérő álláspontok miatt. Az MSZMP sem egységes, de az ellenzék is megosztott - fogalmazódott meg.” Tény, hogy az EKA egysége a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásait lezáró megállapodás 1989. szeptember 18-i aláírásakor már megbomlott. A dokumentumot a Magyar Szociáldemokrata Párt záradékkal látta el, az SZDSZ és a Fidesz pedig nem írta alá, mert nem fogadta el, hogy a köztársasági elnököt a nép a parlamenti képviselőválasztások előtt válassza meg közvetlenül. Ez, vagyis a köztársasági elnök választása, természetesen élénken foglalkoztatta a hangulatjelentések íróit is. Ugyancsak a reakciós nézeteket tükrözi az az álláspont is, mely szerint problémás az NDK-s menekültek ügye. Az NDK-ból menekülni szándékozók kérdése is rendre előbukkan a jelentések hasábjain. A vélemények természetesen ezúttal is megoszlottak. Ezek közül e helyt azt emelnénk ki, hogy volt, akit ez a téma a béketábor egységessége iránti aggodalomra sarkallt. Az pedig tényleg egészen furcsán hat, hogy volt, aki Kínai!!!) egyetértését hiányolta: „A sikerágazatnak »hirdetett« külpolitikai tevékenységünket illetően erősen megoszlanak a vélemények. A híradások alapján is a lakosság körében sokan attól tartanak, hogy lépéseink eredményeként teljesen elszigetelődünk a szocialista közösségen belül. Feltűnt, hogy az NDK áttelepülők ügyének rendezésével Kína 28
