Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
felvetődött, hogy így akarja népszerűségét növelni”. A „homo kadaricus” nem tartotta helyesnek a múlton való rágódást, az elfecsérelt energiát az ország fellendítésére kívánta fordítani, „mielőtt a palackból kiszabadult szellem a polgárháború felé sodorja népünket”. Azt, hogy néhányan mennyire vették mindig komolyan a dolgokat, az MSZMP X. Kerületi Pártbizottságának jelentésére került rajz is jelzi; a jelentések olvasói bizony unatkoztak. Meglehet, ekkor már izgalmasabb volt, hogy a megyeri úti 6:7-es és a kisstadioni 7:3-as győzelem után bajnok lett a Ferencváros jégkorongcsapata... 1989 márciusának első hete belpolitikai szempontból igen „sűrű” volt. A februári KB- ülésről szóló vita még el sem ült, március 7-ei ülésén a Központi Bizottság elfogadta a Politikai Bizottság - az MSZMP rövid távú programjára tett - javaslatát. Kijelentették, hogy a párt vezetésében előtérbe kerültek „a gyökeres változást akaró reformerők”, hogy a párt „kritikusan szembenéz a múlttal”, és „elhatárolja magát a korábbi vezetés hibáitól”. A programnyilatkozat mottója a Szabadság - igazságosság - szolidaritás volt. Mivel a fenti program „társadalmilag ellenőrzött többpártrendszert” is céljaként jelölte meg, ezért az alternatív szervezeteket, a formálódó későbbi politikai pártok elődjeit is komolyan kellett venni, és el kell fogadni őket tárgyalópartnereknek. A „nagy ütemben” folyó tárgyalásokról a párttagság is pozitívan nyilatkozott, hiszen a „kétoldalú eszmecsere” és a „higgadt légkör” pozitív kicsengést adott az anarchiától tartó párttagok véleményéről. Tetten érhető a hangulatjelentés írójának az a szándéka, hogy a főváros lakosságáról elhitesse, hogy az alternatív szervezeteket embrionális állapotúaknak tartja, akikkel ugyan meg kell osztani a hatalom gyakorlását, de „még együttesen sem képeznek kormányzóképes erőt”. Mégis csak tarthattak tőlük, mert nem egy pártszervezetben az alternatívokat ellenségnek titulálták, és előkerültek a „revizionista”, „opportunista”, „reformista” jelzők is. A legfontosabb külpolitikai hír ekkor Németh Miklós március 2-3-ai moszkvai látogatása volt, ahol Mihail Gorbacsovval és Nyikolaj Rizskovval találkozott. Mivel Rizskov és Németh is a reformokat szorgalmazta, Budapesten általános lett „az a vélemény, hogy a magyar reformpolitika zöld utat kapott, ha erre egyáltalán szükség volt”. 1989. március második hetének legfontosabb eseményei kétségkívül a március 15-ei ünnepségek voltak. A párt hivatalos közleményében - átvéve a Hazafias Népfront kiáltványában megjelent gondolatot - elutasította az ünnep kisajátítását, és hivatalos állami ünnepen tette lehetővé a „szabad” ünneplést. Egy évvel korábban még letartóztatásokkal kezdődött ez a nap, 1989-ben propagandával készült a párt az ünneplésre, így a ,jó idő sokakat a természetbe, telekre, látogatásra stb. indított, ezért sokan csak az esti tévéadás alapján tudták figyelemmel kísérni az ünnepségeket”. Vagyis: az alternatív szervezeteket vádolták az ünnep kisajátításával. Mintha az ellenzék valaha is tervezte volna a Múzeumkert hivatalos rendezvényének gumibotos szétzavarását... 23
