Katona Csaba - Rácz Attila: Hangulatjelentések a fővárosból 1988. októberétől 1989. októberéig - Budapest Főváros Levéltára Forráskiadványai 11. (Budapest, 2010)
A hangulatjelentések elé
jelzik a jelentésekben -, mivel a felső pártvezetés részéről időnként homlokegyenest ellenkező vélemények hangzanak el, vagy igen rövid idő alatt változtak meg.” Az egyik iskolával kapcsolatosan megtudjuk azt is, hogy amikor január 3-án az igazgatónő átadta az új besorolásokat, a tanárok megértőleg vettek tudomást a tényekről, ahogy korábban is: „Megértettük - mint ilyenkor mindig - hogy a jelenlegi nehéz helyzetben ennyivel meg kell elégednünk.” Nem lehet nem hangsúlyozni, hogy számos esetben meglepően „reakciós” véleményeket tükröznek a jelentések. így például többen - briliáns politikai éleslátással - már 1989 elején aggódni kezdtek a rendszer fenntarthatóságáért: „úgy vélik, hogy az alkotmány keretei között alakuló egyéb pártok létrejöttét nem lehet elkerülni.” Kár lenne tagadni: a gyakorlat őket igazolta - e helyt azonban nem a tévedhetetlen prognózis az igazán érdekes, hanem az a mentalitás, gondolkodásmód, amelynek talaján fenti aggodalmak sarjadtak és szárba szöktek. Ez köszön vissza az alábbi idézetben is, amely jelzi, hogy mennyire részévé vált a mindennapoknak, hogy az emberek „felülről” várták a határozott iránymutatást, amikor pedig erre nem került sor, akkor komoly ideológiai és gyakorlati zavar támadt soraikban: „Sokan arra is felhívták a figyelmet, hogy ebben a kérdésben viszonylag gyorsan változott az MSZMP álláspontja.” A „probléma” nagyságrendjét jelzi, hogy ezt többször is hangsúlyozták: „Pártok és szervezetek alakulása szinte napi hír a tömegkommunikációban. Ugyanakkor jelentős átalakuláson ment át az MSZMP állásfoglalása ezekről a szervezetekről. Néhány hónapja még hivatalosan sem vett róluk tudomást, ma már néhányat partnerként kezel.” Akadtak olyanok is, akiket a gombamód szaporodó új szervezetek léte határozottan irritált: „vannak, akik egyes szervezetek működését kifejezetten ellenséges hangulatkeltőnek, a csak a hibát keresők és akadékoskodók - tehát a haladást nehezítő - gyülekezetének tartják”. Fenti szöveg szóhasználatában már-már az '50-es éveket idézi, sajátos színekkel gazdagítva a hangulatjelentések palettáját, de hasonló érzéseket kelt az is, amit a munkásőrök bizonytalansága kapcsán fogalmazott meg az egyik jelentés: „... olyan vélemények is voltak, hogy adott esetben »Kire lőjek?«, »A fiamra?«, »Az anyámra?«” Kevésbé sötét kontúrokkal, de mégis a „rendhez” és fegyelemhez idomítottság tükröződik abban is, amit az MTV új műsorrendje váltott ki néhányakból: „A TV megváltozott műsorszerkezetét jónak tartják, de persze hozzá kell szokni.” [Sic!] Hiába, a jelek szerint nehéz volt elfogadni az új dolgokat, bármik voltak is azok... Voltaképpen már az is elgondolkodtató, hogy hangulatjelentések születtek a műsorrend változásáról! Ezzel együtt a többség örömmel fogadta a változásokat. Nehéz azonban nevetés nélkül olvasni az alábbi sorokat, amelyekben a jelentés írója óvatosan utal a közelmúlt változásaira, nagy bátran megállapítva, hogy volt honnan elindulni a demokrácia felé: „Belpolitikánk a jogállamiság irányába halad. Az elmúlt négy és fél évtized visszavetette országunkat ebből a szempontból.” Ezzel vitatkozni sem lehet! A Taverna Belvárosi Szálloda és Vendéglátó Vállalat információs jelentésében fogalmazódott meg az az erőteljes kritika, amely egyenesen a nagy Szovjetuniót érte. E szerint képtelenség, hogy a Vörös Hadsereg nem tudott megfelelő segítséget nyújtani az örményországi földrengés során: „Ez az ottani politikai, katonai vezetés tehetetlensége, 14
