Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
engedtük a mozgósítás segítését se rádión, se sajtón keresztül. Nekünk felhívás nélkül kellett a csatát megnyernünk. Ha a nagyüzemi pártszervezetekben ki lehetett alakítani azt, hogy személyi agitációval 100 csepeli munkás beszélni fog ebben a hónapban 1 000 csepeli munkással, akkor ezt a kisebb helyeken is jól végre lehet hajtani. Ha minden üzemben személyi agitációt csinálunk, lehetségesnek tartom, hogy 25-30 000 szimpatizánst tudunk szerezni. S május 1 -je után verheti a fejét a falba az, aki még nem jelentkezett párttagnak. Ha mi a Köztársaság téri gyűlést meghirdettük volna az újságban két nappal előbb, össze tudtunk volna hozni még 60 000 embert. De ez így nem lett volna egészséges. Nekünk azonban most nem szabad elbizakodnunk. Áttörtük ugyan a frontot, de még nem győztünk. A lényeges győzelem május l-jén fog eldőlni. Ez meg fogja mutatni, hogy 250 000 embert tudunk mozgósítani, sőt a pénteki gyűlés után nyugodtan számíthatunk 300 000 emberre. A május l-jét minden nyomás nélkül, a pártmunka végzése közben készíthetjük elő. Visszatérve a nagyüzemekhez: az, hogy itt nem tudunk kellőképpen mozgósítani, a mi szégyenünk. Vannak olyan nagyüzemek, ahol az igazgató és a vezető műszakiak viszik rossz útra a dolgokat. Nekünk olyan agitációt kell végeznünk, ami kihúzza a lábuk alól a talajt. Felvetették az elvtársak, hogy Münnich elvtárs beszéde nem felelt meg a követelményeknek. Tudnunk kell azt, hogy szabadon beszélni nagyon kevesen tudnak. Ehhez sok-sok gyakorlat kell. Kádár elvtárs két-három órát is el tud beszélgetni papír nélkül. A hiba ott van, hogy felszabadulás után elkövette Rákosi azt a hibát, hogy papírhoz kötötte a dolgot és ebből lett a sillabusz-üzem. A szabad beszédhez természetesen jól fel kell készülni, de ahhoz, hogy ez jól menjen, sok-sok gyakorlat kell. A hozzászólásokban keveset beszéltek az elvtársak a gyűlések összetételéről. Pedig ez igen fontos. A Köztársaság téren például igen sok nő volt, s annyi fiatalt együtt még nem láttam, mint ott. Összegezve: elmondhatjuk a tapasztalatokból, s a hallottakból ítélve, hogy május l-jére a 300 ezres szám nem nagy szám, meg lehet csinálni. Május l-jét a Hősök terén csináljuk meg. A képekkel kapcsolatban maradjunk annál a megállapodásnál, hogy az IB tagjainak képeit a központilag kijelölt helyekre tegyük ki. Javaslom, hogy a budapesti kerületi titkár elvtársakkal a jövő héten térjenek vissza május 1-je szervezésének kérdésére, s a saját kerületük hangulatáról tegyenek jelentést. Ezt úgy kell végrehajtani, hogy minden titkár készüljön fel, s a kerületére jellemző rossz és jó hangulatot mondja el. Nekünk világosan látnunk és tudnunk kell azt, hogy hol kell segíteni, s hol kell javítani. Cél: május 1-je perspektívában a pártértekezlet sikeres előkészítése. A pártépítés munkájáról egy igaz képet kell adni [sic!], s ehhez meg kell nézni alaposan a nagyüzemek munkáját is. Befejezésül szeretném elmondani, hogy azt a pártaktívát, amit Kádár elvtárs a Sportcsarnokban fog tartani, olyanná kell tenni, amilyen csak nagyon régen volt. Itt 4-5 000 emberről van szó. Itt nem úgynevezett szónoklat lesz, hanem Kádár elvtárs értékelni is fogja az eseményeket. Az időpontra még nincs pontos dátum, én a legszívesebben vasárnap tartanám meg. Nem szeretnék úgy járni, mint március 14-én, meghívás után nem jönnek el. Ide olyan aktívák jöjjenek el, akik munkával lesznek majd megbízva. Befejezésül még annyit, hogy az elvtársak igen jó munkát végeztek az elmúlt időszakban, semmi okuk sincs szégyenkezni. K. m. f. (BFL XXXV.La.6. 4. őe. - Géppel írott, nem hitelesített tisztázat.)
