Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.
tradíciójának felelevenítésére. Segítenünk kell a május 1-jei felkészülésükben. Úgyszintén figyelemmel kell kísérni a VIT-re való készülésüket. 575 Marosán [György] elvtárs: Nem helyeslem, hogy a titkári értekezleten agyba-főbe rakják a titkárokat feladattal. [Sic!] Ezen az ülésen két dolgot kell kiértékelni: sikerültek-e a pénteki nagygyűlések, igen, vagy nem, mi a teendő. Amit Kelen elvtárs elmondott mind nagyon fontos. De ha mi nem ezt csináljuk, mindenről lesz vita, és nem jön ki az, amit akarunk. Kezemben van a március 20-a körüli taglétszámról a jelentés. Jó, hogy ez nem került az ellenség kezébe. Nekünk erről most sürgősen döntenünk kell. Március 23-án 6 000 munkás párttag van a legnagyobb üzemekben. Nekünk erről nyíltan kell beszélni és őszintén. Pénteken frontáttörés történt. Pénteken, amikor kiléptem a térre, úgy éreztem, hogy mi fent nem tudjuk, hogy mi van lent. Amikor Sándor elvtárssal elérkeztünk a Rákóczi út és a Körút sarkára, akkor éreztem, hogy több mint baj van [sic!]. A pénteki gyűléseknek nemzetközi visszhangja van. Május 1-je terveit most már nyugodtan merem mondani, hogy meg lehet változtatni. A katonák szerint a Köztársaság téren 80 000 ember volt, de beszéljünk mi csak 50 000-ről. Ezek szerint 30 000 embert rekesztettünk ki, hagytam magam befolyásolni. A négy nagygyűlésre 130 000 ember lett mozgósítva. Ami a Rákóczi út és környékén volt, megdöbbentett bennünket. Mi ebben a maguk munkája? - ezalatt a párt munkáját értem. Szűkebb pártaktívák mozgósításának az eredménye. Mi a Köztársaság térnek az érdeme mint térnek, mint egy objektív helyzetnek? Az emberek kíváncsiak voltak, mi lesz ott? Ki lesz a szónok? Nem igaz, hogy a szónok egy lényeges szempont, nem lebecsülendő, de ez nem döntő. Az üzemekből jelezték, hogy nem véletlen, ami ott volt. Akik kint voltak, önkéntesen jöttek, s lelkesen jöttek. Megállapítható, hogy a tömegek nagyon fegyelmezetten vonultak el, kb. 80 000 ember igen fegyelmezetten vonult el. Ebből a gyűlésből megállapítható, hogy a május 1-jei csata meg van nyerve. Most már 300 000 emberről lehet beszélni, aki önként fog kijönni felvonulni. Volt olyan elszigetelt jelenség is, hogy presszionálták a dolgozókat a nagygyűlésen való részvételre. Ez helytelen, ezt nem szabad csinálni. A nagygyűlés részvételéről és hangulatáról azt a tanulságot kell levonni, hogy a dolgozókat nem szabad erőszakkal kihozni, csakis önkéntesen. Nem szabad erőszakoskodni, azt meg lehet mondani - mondjuk annak a munkástanácsnak, aki nem tart velünk - nem kell, hogy kijöjjön, de ne gördítsen akadályt utunkba, mert akkor baj lesz. Az önkéntesség elvét odáig kell vinni, hogy az emberek veszekedjenek azért, hogy őket miért nem hívjuk. Nézzük meg a pénteki nagygyűlés alapját: mikor hozzákezdtünk a szervezéshez, féltünk attól, hogy az elvtársaktól fejmosást kapunk. Nekünk tisztán kellett látnunk, hogy mennyi embert tudunk mozgósítani. Ha nem sikerül a gyűlés, akkor is 10 000 embert össze tudtunk volna hozni, ezzel láttuk volna, hogy május 1-jére mire leszünk képesek. Voltak, akik nagyon tiltakoztak a gyűlés ellen. A statisztika bizonyítja, hogy jól tettük, hogy ezt megszerveztük. Voltak, akik azt tanácsolták, hogy a Városi Színház homlokzatára karhatalmi tűzfészket 575 A VI. Világ Ifjúsági Találkozót 1957. július 29. és augusztus 12. között rendezték meg Moszkvában. Az MSZMP KB Titkárságának tájékoztatóját a moszkvai fesztiválról Id.: Feitl-Ólmosi 1987. 249-252. p., illetve MSZMP 2000. 135., 144-145. p.
