Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. 1957. április 1.–1957. május 27. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10.

I. Május 1-je értékelése. Kelen [Béla] elvtárs: Kedves elvtársak! A május 1-jei nagygyűlés és tömegdemonstráció komoly politikai sikere volt a munkáshatalomnak és a pártunknak - győzelem volt. Fél évvel az ellenforradalom után sikerült Budapest utcáira önkéntes alapon, jó hangulatban kb. félmillió embert megmozgatni. A rossz idő ellenére is végig kitartott kb. 200 000. A KISZ megjelent az utcán, és a gyűlést megelőzően egy nagysikerű felvonulást tartott, a Köztársaság téren hitet tett a párt mellett és a munkáshatalom mellett. Én azt hiszem, hogy ez az eredmény csak közös munka eredménye lehetett, és mindazoknak köszönetet szeretnék mondani, akik ezt a május l-jét sikerre vitték. Nézzük meg, hogyan jutottunk el eddig, mik voltak az előkészítés tapasztalatai: Március 15-éig elsősorban a munkáshatalom helyreállítása volt a fő feladatunk. Március 15-e után tartottunk gyűléseket, volt az április 4-e [sic!]. Ezekkel az akciókkal a párt kilépett a maga belső munkájából, kilépett a tömegek közé, s megkezdődött az agitáció is. Közvetlenül május 1-je előtt nem sok időnk volt, hiszen a pártszervezeteknek egyszerre többirányú feladattal is meg kellett birkózniok. Előbbre jutottunk felvilágosító munkánkban is. Már egyre többen kezdték megérteni, hogy ellenforradalom volt, és Nagy Imre útját is kezdték világosan látni az árulásig. Számos feladatot oldottunk meg sikerrel, és nem szűnt meg a harc a hatalmi posztok megerősítéséért sem. Sikerült a KISZ megszervezése is. Mi volt a május 1-jei nagygyűlés és tömegdemonstráció politikai jelentősége? Mindenekelőtt arról kell beszélni, hogy nem volt mindegy a nemzetközi munkásmozgalomra nézve sem, hogyan alakul nálunk a május 1-je. Kihatott az októberi ellenforradalom a nemzetközi munkásosztály harcára, és ugyanígy kihatott a mi május l-jénk. Nem volt közömbös, hogy vajon a magyar munkásosztály május l-jén ugyanabban a levert állapotban lesz-e, mint volt. Kedvező hatású volt a nagygyűlés. Bebizonyosodott, hogy a magát „szabad"-nak mondó rádiókra, októberi-novemberi időkre emlékeztető utasításokra, a mi munkásosztályunk már nem reagált, ez az idő lejárt. A munkásság kiállt a proletárdiktatúra mellett, a párt és a kormány mellett. A párt erejét megmutatta, hogy nemcsak a saját tagjait képes mozgósítani, hanem hatással van a pártonkívüliek tömegére is. Néhány tapasztalat: A május 1-jei tömegdemonstráció ereje és sikere magát a dolgozókat is meglepte. A dolgozók reggel a találkozáson a hatalmas tömeg láttán megérezték saját erejüket. A tömegeket is meglepte a színpompás felvonulás, megmutatta, ha van párt, és tudja a tömegeket mozgósítani, a siker nem maradhat el. A másik tapasztalat: a tömegek nagy része bizalommal fordul a párt felé. Ma már a párttól távol eső tömegekben is van kíváncsiság a párt politikája iránt. A tapasztalatok közé tartozik az a tény is, hogy a párt és a kormány jelenlegi politikáját és a tömegekkel való kapcsolatát, és azt a törekvését, hogy ezt a kapcsolatot a jövőben sem akarja elveszíteni, a dolgozók örömmel fogadták. Örültek annak, hogy a párt vezetői a felvonuló oszlopok elé mentek, és együttesen vonultak fel a tömegekkel. Jó hatással volt az is, hogy a nagygyűlés után a vezetők újra lementek az emberek közé. Ez a keletkező új viszonynak egyik jellemzője volt. Maga az a tény, hogy a párt vezetői nemcsak a Parlament előtt, a demokrati-