Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Javaslatok: Kiss Dezső elvtárs: Ki kellene dolgozni olyan munkásokat érintő kérdéseket, mint a bérezés, nyereség-visszatérítés stb. Harmati [Sándor] elvtárs: írni kellene a szocialista országok egymásközti viszonyának alakulásáról, elsősorban Szovjetunióhoz való viszonyunkról, a függetlenség kérdéséről. Meg kellene nézni, hogy a szakszervezetekben az ÜB-k helyett nem lenne-e helyesebb bizalmi rendszer kialakítása. Moharos [József] elvtárs: Ki kellene dolgozni, hogy a kommunisták miképpen dolgozzanak a szakszervezetekben, illetőleg azok irányában. Aczél [György] elvtárs: Jelenleg helyes, hogy írásbeli anyagot adunk a kerületeknek. A jövőben azonban gondoskodni kell az olyan emberekről, akik képesek a párt széleskörű információja alapján vitatkozni, érvelni, előírt sillabuszok nélkül. Ez megköveteli, hogy az aktívahálózat az eddigieknél nagyobb fokú műveltséggel rendelkezzék. Mindmostanáig nem tudjuk, hogy milyen lesz gazdasági felépítésünk, mindenesetre szélesebb körű demokráciát kell biztosítani. Ki kell dolgozni a párton belüli demokrácia mostani alakulását, meg kell mutatni a tömegeknek, hogy miben különbözik az eddig alkalmazottaktól. A nemzetközi kérdések közül elsősorban a Szovjetunióhoz való viszonyunkat kell ismertetni, cikkeket a sajtóban megjelentetni arról, hogy kereskedelmi szerződéseink számunkra előnyösek. Mi drágán termelünk, csak a Szovjetunió hajlandó tőlünk ezeket a drágán termelt árukat megvenni. 193 193 A budapesti APO dátum nélküli feljegyzése részletesen ki is fejti ezt az álláspontot: „Tervgazdálkodást folytatunk, és így nem tehetjük függővé iparunk anyagellátását a tőkés piacoktól sem politikailag, sem gazdaságilag, nem is beszélve arról, hogy a tőkés országokból való ilyen nagyméretű anyagimporthoz szükséges devizát nem tudnánk kitermelni, mert ezen országok felé az exportot nem tudnánk felfokozni csak mezőgazdasági termékekből, ami nem lehetséges a szükséges mértékben. Ugyanakkor a gépkivitelt sem tudnánk fokozni, hiszen ismeretes, hogy nyugaton milyen éles konkurenciaharc folyik a gépi berendezések eladásáért, és a legtöbb eladó rövid- vagy hosszúlejáratú hitelre vállal szállítást. [...] A magyar-szovjet külkereskedelmi áruforgalom szerkezete bizonyítja, hogy a külkereskedelmi kapcsolaton keresztül a Szovjetunió azzal, hogy részünkre túlnyomórészt anyagot szállít, és tőlünk gépeket vásárol, baráti segítséget nyújt számunkra, olyan segítséget, amely korántsem olyan mértékben előnyös a Szovjetuniónak, mint Magyarországnak. [...] Az árkérdéssel kapcsolatban meg lehet említeni, hogy míg Magyarország Szovjetunióba irányuló exportcikkeinek árai átlagosan kb. 44,3 százalékkal múlják felül a tőkés országokba irányuló áruk árait, addig a Szovjetunióból származó importcikkek csupán mintegy 8 százalékkal haladják meg a kapitalista piacról vásárolt ugyanazon cikkek árait, vagyis Magyarország a Szovjetuniónak eladott árukért mintegy 1/3-dal több árucikket kap, mintha ezt tőkés piacon értékesítette volna." lények és adatok Magyarország külkereskedelmi kapcsolatairól. BFL XXXV.I.e. 2. őe. 167-174. p.
