Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

munkástanács magatartását. Nem tudjuk sokszor mihez tartani magunkat. [Sic!] Nem tudjuk, hogyan politizáljunk velük szemben. Az instruktor elvtárs erre választ adni nem tudott. Az a javaslatom, hogy legyen a Budapesti IB-nek kiemelve egy-két emberem [sic!], akikkel ezeket a kérdéseket meg lehet beszélni. Világosan meg kell húzni a határvonalat a felkelésben résztvevő becsületes emberek és a többiek között. A jelenlegi jelszavainkkal elzavarjuk az embereket magunk mellől. Az üzemi dolgozók nem értik még meg, amit mi már értünk. Javaslom, hogy azokat a kerületi IB-ket, ahol minisztériumok működnek, hívja össze a Budapesti IB, és ezen az értekezleten vegyenek részt a kormány illetékes szervei is. Az agitációban beszélni kellene arról, ami az embereket a legjobban érdekli. A dolgokat magyarázni kellene. A Népszabadság és a Rádió folyton arról beszél, hogy itt semmi baj nincsen. Bujtor [László] elvtárs: Kádár elvtárs kb. 3 hete arról beszélt, hogy ki fog jönni a kormánynak és a pártnak a programja. Azóta eltelt 3 hét, és még nincs program. Ezt rendkívül hiányoljuk nemcsak propaganda és agitációs, hanem szervezési szempontból is; igen becsületes, rendes emberek, akik a pártban érzik a helyüket, azt mondják, hogy amíg nem látják a párt programját, nem ismerik vonalát, addig nem lépnek be a pártba. Azzal indokolják, hogy egyszer már rászedték őket az MDP-ben és vannak olyan jelek, hogy a régi pártnak a hibáit még nem vetkőztük le. Tehát feltétlen világos helyzetet kell teremteni ebben a kérdésben. Az, hogy felülről lefelé, egészen a kerületi pártszervezetekig, sőt még lejjebb is van egy bizonyos fokú tehetetlenség, ez is fokozza a becsületes munkásokban, párttagokban a bizalom hiányát. Nem látnak világosan. A mi egész agitációnk és propagandánk rendkívül silány. Még mindig általános problémáknál tartunk. A tüntetéssel kapcsolatban: a Dohány utca felé elkezdtek kővel dobálni és a karhatalom nem volt sehol. Lövés dördült és az egyik elvtárs elesett. Utána szovjet tank zúdult végig a körúton és lövöldöztek. Szerintem a magyar karhatalom is megoldotta volna a problémát, meg tudta volna védeni a tüntetőket. Nem tartom helyesnek ezt a módszert. Annak, hogy nem jól szerveztük meg a felvonulást, komoly következményei lehettek volna. Emellett rendkívül jó hatást váltott ki a munkások között az a vélemény, hogy már előbb kellett volna és meg kell ismételni. Az ellenforradalom lefegyverzésének kérdését szeretném felvetni. Sokféle vélemény van, van, aki azt mondja, hogy az ellenforradalom végső kétségbeesésében kapkod. Én nem egészen így látom a kérdést. Az ellenforradalom rendkívül jól változtatja taktikáját. Az ellenforradalmárok mindaddig nem lesznek megverve, amíg el nem vesszük tőlük a fegyvert. Kispesten sok fegyver van még a kezükben. A statárium gondolata egy rendkívül lényeges kérdés. Ezt jól meg kell gondolni. Feltétlenül szükséges lesz néhány banditát elkapni, jól elbánni vele, és azután nyilvánosságra hozni. Kesztyűs kézzel ellenforradalmat leverni nem lehet. Letartóztatni és kiengedni, újra letartóztatni és újra kiengedni nem lehet embereket. Az ellenforradalom taktikáját állandóan váltja. Maga Biszku elvtárs is arról beszélt, hogy milyen ügyes a Budapesti Munkástanács határozata. Vannak helyek, ahol vereséget szenvedett az ellenforradalom, de kijavítja a hibákat. A munkások nem tudnak rendesen a munkahelyükre járni. A közlekedésen feltétlenül javítani kell. Legalább 5 óráig kell járatni a közlekedési eszközöket.