Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

Foglalkozni kell a nem megfelelő gazdasági vezetők leváltásával. Javaslom, hogy indítsunk akciót az ellenforradalmárok ellen. Ha ezen a téren rend lesz, akkor sokkal jobb lesz, rend és nyugalom lesz. A dolgozók követelik, hogy a megbízható kommunisták kezébe adjunk fegyvert. Felcsuti [László] elvtárs, XIV. kerület: Ami a KV határozatát illeti, én magam nem olvastam, de maga a határozat egy platformot jelent. Ennek alapján azzal tudunk vitatkozni, akik [sic!] a szervezeti szabályzatot követelik a párttól. Ami az események értékelésének jellegét illeti, röviden belenéztem. Merev megállapításnak tartom. Ennek megfogalmazásában lehetett volna rugalmasabb a párt Központi Vezetősége. Itt azt kellett volna kihangsúlyozni, hogy az ellenforradalom mellett voltak demokratikus tendenciák, amelyeknek nyomán jelentkeztek eredmények. Ezzel ki lehetett volna húzni azt a tüskét, amit most esetleg olyanokba nyomunk bele, akik most azt hiszik, hogy becsületesen és jó szándékkal járnak el. [Sic!] Nem hiszem, hogy ez elvi opportunizmus lenne. Az elvtársak rendkívül sokoldalúan rámutattak a minisztériumok és a felső vezető szervek nagyfokú janicsároskodására [sic!]. A saját anyjukat is hajlandók lennének eladni, csak a saját bársonyszéküket biztosítsák. Az a tény, hogy az ellenforradalom most már kezd visszaszorulni az utcáról, azt eredményezi, hogy különösen most ezen a héten megerősödött az ellenforradalom szervezett tevékenysége az üzemekben. Míg a múlt héten aránylag elég erőteljesen beindult a pártszervező munka, ezen a héten egy komoly megtorpanás tapasztalható. Ez a megtorpanás annak tudható be, hogy az ellenforradalom az üzemekben rávetette magát a pártszervezetekre és a legkülönbözőbb módszerekkel próbálja erkölcsileg, tettlegesen és más módon is politikailag szétverni a már megalakult intéző bizottságokat. Én nem akarom itt felsorolni, hogyan. Most már kevésbé hallatszik, hogy rákosista és egyéb. Most már kádáristák is vannak. Ugyanakkor a munkástanácsok létrehozták az Amerika-ellenes vizsgálóbírósághoz hasonló vészbíróságokat, plakátokat tesznek ki, hogy mindenki jelentse, akinek sérelme és panasza van valakire. Visszájára fordított igazolóbizottság kezd lenni. Tudom, hogy az ellenforradalom dolgozik egy olyan módszerrel [sic!], hogy megfélemlíti a gazdasági vezetőket. A gazdasági vezetők egy része beadta a derekát és egy gyékényen árul az ellenforradalommal. De most már emellett egyszerű munkásokat, IB-tagokat is feketelistára tesznek és vannak határozatok a Fémárugyárban és egyéb helyen, hogy kirúgják őket az üzemből. Teszik ezt azzal, hogy szakmailag nem elég felkészültek. Ebből egyenesen következik az, hogy az elvtársak megrémülnek erre, féltik a kényelmüket és most egy sor IBben van egy ilyen megdermedés. Nem merik a szervező munkájukat végezni. Ma a kerületi IB ezt alaposan tárgyalta. Nem tudtunk valami túl sok okos határozatot hozni. Az egyik ilyen határozat az volt, hogy keddre összehívjuk az IB-k elnökeit és megpróbálunk lelket önteni beléjük. Vagy az üzemben, vagy a kerületi székházban összehívjuk azokat, akik már jelentkeztek párttagnak, és el fogunk velük beszélgetni. A harmadik dolog a munkástanácsokkal való tárgyalás. A negyedik, hogyan koordinálja [sic!] adminisztratív módszerekkel, amelyekkel bizonyos nyomást azért tudunk elérni. Mi egy sor munkástanáccsal tárgyaltunk, megígértek mindent, és utána mégis kezdték kidobálni az embereket. A dolgot az nehezíti meg, hogy ténylegesen politikai tömegmunkát az ellenforradalom is végez az üzemekben. Naponta röpgyűléseket szervez, kisgyűléseket tart, röplapokat ad ki. Itt valamit kellene csinálni. Tegnap az IB ülésén felvetődött az is, hogy