Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
Az indiai kormány, maga Nehru, India és egész Ázsia tömegei követeléseinek megfelelően határozottan elítéli az angolok egyiptomi agresszióját és gyarmatosító módszereit. De mivel Nehru a brit nemzetközösségből nem akar kilépni, nem akarja ezt a kedvező alkalmat megragadni - egyre jobban közeledik a magyar kérdésben a nyugati állásponthoz, jóllehet még így is van lényeges különbség a nyugati és az indiai álláspont között a magyar kérdésben is. A ciprusi kérdésben továbbra is fennáll az ellentét Görögország és Törökország, illetve kettőjük és Anglia között. A szuezi válság csak még inkább megmerevítette Anglia álláspontját ebben a kérdésben is. A néhány tény is mutatja, hogy a feszültség növekedése, az Atlanti Szövetség egységének megszilárdítására tett erőfeszítések ellenére sem lehetséges a mélyen gyökerező ellentéteket teljesen kiküszöbölni. Ez a szocialista országok külpolitikájának számára további manőverezési lehetőségeket biztosít. (Például a Szovjetunió olajszállításról tárgyal Franciaországgal és Angliával, svájci piacon történő nagymennyiségű aranyeladásból származó szabad deviza birtokában újabb kölcsönökről tárgyal Indiával és Egyiptommal.) IV. Nem kétséges, hogy ebben a kiélezett nemzetközi helyzetben a béke és a szocializmus megvédése elsősorban a szocialista országok és a nemzetközi munkásmozgalom erejétől függ. Jóllehet az imperialisták között továbbra is fennálló ellentéteket sem szabad elhanyagolni. A bonyolult és súlyos nemzetközi események - elsősorban a magyarországi - komoly kihatással vannak a nemzetközi munkásmozgalomra. Nagy viták folynak a munkásmozgalomban a magyarországi eseményeket kiváltó okok, a megoldás módja, a Szovjetunióhoz való viszony és más kérdésekben. Egyik legvitatottabb kérdés éppen ez utóbbi, a Szovjetunióhoz való helyes viszony, mindenek előtt a Szovjetunió és a népi demokratikus országok viszonylatában. Teljesen igaz az a marxi tétel, hogy új típusú nemzetközi kapcsolatok alapja az, hogy a szocialista országok kapcsolataiban a belső kizsákmányolás felszámolásával a külpolitikában is a teljes egyenjogúságnak, az egyenlőségnek kell érvényesülnie. Ezen teljesen helyes elvnek - mint sok más elvnek - a gyakorlati megvalósulása nem megy simán, ellentmondások felmerülése nélkül. Tagadhatatlan, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország viszonyában voltak, különösen a sztálini vezetés idején olyan jelenségek és hibák, amelyek ezen marxi elvvel ellentétesek. Nálunk az egyenjogúság, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartásának elve elsősorban Rákosiék, Gerőék szolgalelkü politikája miatt nem egy esetben komoly mértékben csorbát szenvedett, és mint tényező, az októberi események egyik tagadhatatlan okává lett. De a Szovjetunió és a szocialista országok közötti ezen ellentmondások, súrlódások szemben az imperialista országok, valamint az afrikai, ázsiai, gyarmati és függő országok közötti viszonnyal - nem váltak és nem válhattak kibékíthetetlen ellentétekké. Ellenkezőleg, az alapvetően közös érdek, az azonos marxista-leninista elvek, az országokat vezető kommunista pártok internacionalizmusa leküzdi ezeket az átmeneti, zavaró momentumokat. A szovjet A Népszabadság 1956. november 18-ai számában számolt be Nehru november 15-ei nyilatkozatáról: „a Szovjetunió gyors intézkedések megtételével megakadályozta a helyzet rosszabbodását, mivel a magyar kormány tehetetlensége olyan volt, hogy már nem tudta fenntartani a rendet". Hozzátette azonban, hogy „a magyar népnek szabadon kell döntenie - külső nyomás nélkül - jövőjéről".
