Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
Egyiptomban pedig ugyanaz nap, október 30-án, amikor a magyarországi események a fenti irányba tolódtak el, megkezdődött az angol-francia-izraeli agresszió. Noel Baker az angol alsóházban mutatott rá e tragikus párhuzamra, az időpontok egybeesésére. Látható tehát, hogy október vége - az imperializmus változatlan jellegéből következően - a szocialista rendszer szétzúzására, valamint a gyarmati rendszer régi formában való visszaállítására irányuló nagyszabású akcióknak a kezdete volt. Ami a magyarországi eseményeket illeti, - mint ismeretes - az imperialisták elszámították magukat. A szovjet hadsereg november 4-ei második bevonulása - minden kétség kívül fájdalmas következményei, áldozatai ellenére - a magyar népet az ellenforradalom, a háború borzalmaitól, a szocializmus vereségétől mentette meg. Egyre többen értik meg Tito elnök mély értelmű megállapítását, amikor azt mondja, hogy a szovjet hadsereg lépésének pillanatnyilag negatív következményei a szocializmus és a béke megvédésével történelmileg pozitívvá válnak. A történelem kétségkívül ezt igazolja majd a megnyugodott, ismét józanul gondolkodó magyar dolgozók számára. A Szovjet Hadsereg közbelépése a hazai és a külföldi reakciós erők terveivel szemben az eseményeknek ellenkező fordulatot adott, és kínos helyzetbe hozta ezeket. Az amerikai kormány kénytelen volt leváltani tájékoztatási főnökét, Streibertet a fenti túlságosan nyílt és idő előtt kifecsegett nyilatkozata miatt. A Vorwärts című nyugatnémet lapban egy Sopronból írott levél jelent meg. A levelet olyan ember írta, aki sajnálja, hogy a puccs elbukott, és elítéli az önmagukat idő előtt leleplező ellenforradalmi erők „túlságosan elsietett" akcióit. A levélben ezt olvassuk: „Habsburg Ottó túl gyorsan előbújt rejtekhelyéről. Mindszenthy bíboros, Európa legkétesebb főpapjainak egyike haladéktalanul újból megkezdte politikai tevékenységét, és a katolikusok rémületére kiengedte zsákjából monarchista, antidemokratikus macskáját. A nyugat Nagy Ferencet küldte nekünk, elküldte a fasisztákat. Ez volt politikai hozzájárulása." A Journal de Geneve című svájci lap közlése szerint a Vatikán bírálatot gyakorolt Mindszenthy rádiónyilatkozatáról, amelyet november 3-án, a legteljesebb mértékben kibontakozó nyílt ellenforradalmi rezsim kezdetének előestéjén tett. A Vatikán álláspontja szerint ez a nyilatkozat „meggondolatlan" volt. Annak ellenére, hogy november 4-e után a harcnak minden formája kilátástalan volt, a nyugaton lévő reakciós erők az itthoni fasiszták vezetésével és irányításával újabb esztelen és súlyos következményekkel járó kalandokra ösztönözték az ifjúságnak és a dolgozóknak még megtévesztett részét. A nyugatról hazaküldött fasiszták, horthysta katona- és csendőrtisztek vezetésével a Szabad Európa, az Amerika hangja, a BBC lázító adásaival kilátástalan fegyveres felkelésbe kergették a megtévesztett magyar ifjakat. „A felkelés idején a Szabad Európa rádió felhívásait - írja a Le Monde november 22-ei száma - bizonyára igen sokan követték... Vajon nem azért folytatták-e napokon át a hiábavaló harcot, mert követték a Szabad Európa rádiónak az amerikai elnökválasztás előestéjén adott tanácsát, amely biztosította hallgatóit, hogy ha a fegyveres felkelés folytatódnék az elnökválasztás eredményeinek kihirdetése után is, akkor a washingtoni kormány felléphetne Magyarország érdekében." Amikor november 10-e után a kezdettől fogva reménytelen fegyveres harc eldőlt, az imperialisták rádiói új harci eszközt, a sztrájkot javasolták. Azok a nyugati reakciós erők, amelyek tűzzel-vassal törik le otthon saját munkásaik sztrájkjait, szétverik a munkásszervezeteket, most nekünk szánt magyar adásaikban a sztrájk, a munkástanácsok védelmezőivé válnak. Céljuk az, hogy - a fegyveres harc megszűnte után - minél súlyosabb gazdasági helyzetet teremtsenek.
