Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Függelék
jelentettek és jelentenek a népi demokratikus országok számára, így hazánk számára is. A szovjet példa értékelése és alkalmazása azonban bizonyos fokig eltorzultan jelentkezett mind a Szovjetunió, mind hazánk gyakorlatában. A Szovjetunió klasszikus útjának jelentőségét a sztálini időszakban helytelenül fogták fel. Úgy értelmezték - Lenintől eltérően - hogy a szovjet példa abszolút módon és minden téren, minden országra egyaránt érvényes. Úgy vélték, mintha a szovjet példától való mindennemű eltérés súlyos hiba, a szocializmus eszméinek megsértése lenne. Holott Lenin óva intett ettől, és a legkárosabbnak ítélte meg az ilyen törekvéseket. Ugyanakkor kialakult a Szovjetunió csalhatatlanságáról szóló téves felfogás is. Ezek a torz jelenségek a Szovjetunióban a nagyhatalmi sovinizmus bizonyos elemeinek jelentkezésére mutattak. Olyan felfogásra, mely szerint a népi demokratikus országok nem eléggé érettek, hogy saját helyzetük, nemzeti sajátosságaik figyelembe vételével építsék a szocializmust, használják fel a szovjet példát. Hazánk gyakorlatában pedig ez a hiba abban jutott kifejezésre, hogy a RákosiGerő-féle vezetés elvtelenül, kritikátlanul lemásolta a szovjet utat. Arra nem is gondolt, hogy a Szovjetunió egészen más körülmények között építette a szocializmust, és hogy egyes dolgok, ha a Szovjetunióban helyeseknek bizonyultak, azok nálunk helytelenek is lehetnek (például az iparosítás feszített üteme, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének rövid idő alatti végrehajtása, stb.). Úgy vélték, hogy mindaz, ami a Szovjetunióban történt, az csak helyes lehet, tévedésről vagy hibáról a Szovjetunió részéről sohasem lehet szó. így a hibákat ugyanúgy lekopírozták, mint a túlnyomórészt kitevő jót (például a túlzott centralizmust az állam vezetésében, a mezőgazdaság fejlesztésének elhanyagolását stb.). b. Mindezekből egyenesen következett, hogy a szovjet-magyar politikai és gazdasági kapcsolatokban nem mindig érvényesült a teljes egyenjogúság, az ország szuverenitásának, nemzeti függetlenségének maradéktalan tiszteletben tartása. Külpolitikai téren fel sem merült, hogy a szocialista országok testvéri szolidaritását, közös érdekeit kifejező általános elvek mellett lehetnek a mi országunknak is önálló elképzelései és döntései a nemzetközi élet egyes konkrét kérdéseiben. A gazdasági kapcsolatok terén nem érvényesültek megfelelően a nemzeti érdekek. Pedig ezek biztosítása a Szovjetunió érdekeit sem sértette volna (például a vegyes vállalatok intézménye, amelyet azóta a Szovjetunió megszüntetett; egyes, az országra nézve előnytelen gazdasági szerződések. Lengyelországhoz hasonlóan a Szovjetunió és országunk közötti pénzügyi elszámolásokban mutatkozó kedvezőtlen vonások, az ország politikai és gazdasági függetlenségét nem veszélyeztető nyugati kölcsönök lehetőségének elvetése stb.). 519 Meg kell jegyezni azonban, hogy ezekért a hibákért nem elsősorban a Szovjetuniót, hanem még inkább a bűnös Rákosi-Gerő-féle vezetést terheli a felelősség. Ugyanis az ország elvtelenségből és politikai vakságból nem számolt politikai és gazdasági érdekeivel. c. Népünk nemzeti érzését és függetlenségünket komolyan sértette, hogy a Rákosi-Gerö-klikk politikai, gazdasági és kulturális életünk szinte minden területére fenntartás nélkül, kritikátlanul átültette a sokban egészen sajátos 519 A szovjet imperializmusról ld. ezen feljegyzés 3. pontját.
