Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

jelentős része ma is azt a nézetet vallja, hogy nincs szükség munkástanácsokra. Azt mondják: az ország gazdasági helyzetét illetően nem a vállalatoknál követték el a legnagyobb hibát, hanem a felső szervek a tervezésnél, a jogfosztó rendelkezésekkel stb., ami viszont negatívan hatott vissza a demokratikus jogok érvényesülésére is. Az üzemi demokratizmus is jobban érvényesülhet - mondják -, ha nem kényszerítenek a vállalatokra az élettől elszakítva kidolgozott, évről-évre automatikusan emelt, sokszor igényen felüli terveket, ott is, ahol a műszaki feltételek nem változtak, anyagot viszont nem adnak a megemelt tervekhez. A munkástanácsok néhány héttel ezelőtt még szinte nap mint nap tanácskoztak. E téren ma már kedvezőbb a helyzet. Ma viszont a legtöbb esetben a munkástanácsok, illetve elnökségek egésze helyett a szerveknek csupán néhány tagja tevékenykedik az üzemen belül és irányítja a dolgokat. Ez a dolgozók demokratikus jogainak kiszélesítését a gyakorlatban formálissá teszi. A munkástanács tagjainak egy része éppen feladataira hivatkozva igyekszik függetleníteni magát. A legtöbb esetben a munkástanács elnöke mellett egy munkaügyi és egy bérügyi kérdésekkel foglalkozó tag is függetlenítve van (Autótaxi, Alumínium[áru]gyár, Láng Gépgyár stb.). Az említett munkamódszer folytán a munkástanácsok munkájában egyaránt megtalálhatók a szakszervezeti feladatok, mind az igazgató, sőt az egyes szakvezetők feladatai is (segélyek, munkaruha, személyzeti munka, bérelszámolás, besorolás, napi posta elbírálás stb.). Mindjárt hozzá kell tenni azt, hogy sok esetben nem csupán tapasztalatlanságról van szó, hanem a politikai befolyásolás eszközeinek kézbentartásáról is. Például a párttagoknak kedvezőtlenebbül intézik el a segély-, munkaruha-, besorolási- stb. ügyeket, mint a kebelbarátaikét [sic!]. A Láng Gépgyárban például kommunista művezetőket elbocsátottak,

486 a munkástanács egyes tagjai pedig 14 forintos órabért számoltattak el maguknak stb.

4 7 A szakszervezetek üzemi szervét is zavarja a munkástanácsok operatív munkamódszere: a tanács ilyen irányú ténykedése sok helyen elhalásra kényszeríti az üzemi szakszervezeti munkát. Az ellenforradalmi demagógia eredményeként a dolgozók többsége ma még a munkástanácsot látja egyedüli igazi érdekvédelmi szervének. Ez különösen negatívan érezteti hatását most, amikor a pártszervezetek még nem eléggé erősek, a szakszervezetek szerepe, jelentősége növekszik. A felső gazdasági, állami szervek helytelen munkamódszerei operatív munkára kényszeríti a munkástanácsokat, mivel sok részkérdés megvitatásába is a munkástanács elnökét vonják be, velük leveleznek, így akarva, nem akarva adminisztrálásra, függetlenítésre szorítják őket. A munkástanácsok becsületes tagjai közül is többen úgy vetik fel a kérdést, hogy társadalmi munkában rájuk rótt sok feladatot nem képesek elvégezni, inkább lemondanak. Egyesek javasolták a rendelet módosítását. Egyes munkástanácsok lemondási hangulatát növeli az a tény, hogy sok rendelkezés korlátozza működésüket még ott is, ahol a termelés régi szintjétől nincs jelentős eltérés. Ez a meglévő munkástanácsokra vonatkozó rendeletben foglaltakat propagandisztikussá teszi. Vannak ezenkívül olyan lemondások is, amelyek a munkástanácsok politikai befolyásának csökkenéséből, a politizálás lehetősége korlátozásá486 A Láng Gépgyárból elbocsátott művezetőkről szóló 1957. március 28-ai feljegyzést Id.: BFL XXXV. 18.c. 1956-1957. 122. őe. 9. p. 487 A Láng Gépgyár 1957. évi bérrendezéséről Id.: uo. 64-66. p.