Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

problémával is meg kellett küzdenie: hogyan viszonyuljon a nyelvoktatásról még novemberben, illetve a hitoktatásról januárban történt szabályozáshoz, hiszen az orosz nyelvet választók aránya alig néhány százalékra csökkent, a hittanórákon résztvevők aránya pedig megközelítette a 85%-ot.

65 A budapesti IlB-elnökök értekezletén a résztvevők egyelőre a szabad nyelvválasztás mellett maradtak, és erre nemcsak a várható ellenállás késztette őket, hanem - ahogy magyarázták - anyagi problémák is, ugyanis sok tanuló elégette a tankönyveit. A felsőoktatási intézményekben az általános szénhiányra történő hivatkozással csak februárban folytatódott az októberben félbemaradt tanév. 6 A kormány még decemberben kinyilvánította, hogy az ideológiai oktatást felülvizsgálják és megszűnik a marxizmusleninizmus oktatása. Már a forradalom előtt felvetődött, hogy vissza kellene állítani az egyetemek autonómiáját, azonban hiába szerepelt ez mind a forradalmi követelések, mind a konszolidálódó rendszer ígéretei közt, hiába javasolta januárban a Bp. IIB is, a követelés nem valósult meg. A gyorsan kiépült pártszervezetek tagjainak ébersége biztosította, hogy a párt felsőbb szervei pontosan informálva legyenek a főiskolákon és az egyetemeken történtekről.

67 Bár a forradalmi események elindítása szorosan az egyetemi ifjúsághoz köthető, a letartóztatások, illetve a diplomaszerzés reménye miatt a karokon mégis meglepően hamar helyreállt a rend. A belső konszolidáción túl a párt tömeggyüléseken, ankétokon, aktívagyüléseken kívánta igazolni, hogy képes kezében tartani a gyeplőt, a munkásőrség demonstrációi is a párt erejét mutatták. Maga az államminiszter, később budapesti első titkár, Marosán György is sorra járta az üzemeket, és az értelmiséget, illetve a Rákosi-vezetést ostorozó beszédeket mondott. Bár beszédei a képzett fül számára sokszor zavarosak voltak, pontos, többnyire nem is leplezett utasításokat tartalmaztak arra vonatkozóan, hogyan kell értelmezni, például a párthatározatokat, hogyan kell megítélni Nagy Imre és az ellenforradalom szerepét. Miután - többek között - az erődemonstráció és a megelőző intézkedések miatt a M UK elmaradt, a párt megerősödését mutatták a nagy tavaszi tömegrendezvények: a négy budapesti (Köztársaság téri, pesterzsébeti, angyalföldi és kőbányai) nagygyűlés március 29én, az április 4-ei ünnepségek, valamint a Sportcsarnokban április 5-én megrendezett nagyaktíva. Ezek sikere után kerülhetett sor a konszolidációban mérföldkőnek tekintett május elsejei tömegdemonstrációra. A felvonulás fontosságát mutatja, hogy a Bp. IIB 1957. április I8-án, rendkívüli ülésen foglalkozott a rendezvény előkészítésével. A sikeres május elsejét követően ismételten napirendre került a fővárosi és a kerületi tanácsok helyzete. Felismerték, hogy a centralizált rendszerben a tanácsülés eleve eldöntött határozatokat jóváhagyó, formális szerv volt. Több jegyzőkönyv, feljegyzés enged arra következtetni, hogy a tanácsi apparátusban felmerült a lehetőség, hogy ezen változtassanak. Sokan szerettek volna egy elvi irányítású tanácsrendszert, ahol a párt jobban bízik a tanácsokban dolgozó kommunistákban, nagyobb teret ad önállóságuknak, kezdeményezéseiknek. Az önállóságot és a hatáskör-növekedést szükséges tartották az igazgatási apparátusban, az alájuk rendelt vállalatokban, intézményekben is. Mind gyakrabban sürgették a várospolitikai, városgazdálkodási, városfejlesztési program megalkotását is. Pongrácz Kálmán, a Fővárosi 65 Az idegennyelv-oktatásra és a hitoktatásra vonatkozóan ld. MSZMP V. 339-340. p. 66 Uo. 340-341. p. 67 Az ELTE fegyelmi eljárásaihoz Id. BFL XXXV.lO.c. 1984-1989. 226. őe. és BFL XXXV.l.a.4. 3. őe. 1921. és 97-148. p.