Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Hogyan értelmezzük a „minden virág virágozzék" [sic!] jelszót. 415 Szükség van-e munkástanácsokra? Egyesek szerint miután a munkástanácsok az ellenforradalom termékei, ezekben nem lehet elérni, hogy megfelelő vezetés érvényesüljön, ezért legcélszerűbb lenne elsorvasztani őket. Mások szerint fordítva áll a dolog. Eltúlozzák szerepüket. Ezeknek a nézeteknek a fő indító oka, hogy a munkástanácsok tevékenységének rendszere, hatásköre távolról sincs megfelelően kidolgozva. A magyarországi események oka a XX. Kongresszuson elmondott beszámoló. Következtetés: nem kellett volna Hruscsovnak elmondani ezt a beszámolót, megkímélhettük volna magunkat az ellenforradalomtól. Sokat foglalkoztatja a minisztériumi dolgozókat, párttagokat és pártonkívülieket egyaránt a népgazdaság helyzete. Milyen további intézkedések történnek gazdaságpolitikánk kialakításában. Lényegében itt bizonyos várakozási álláspont is fellelhető, ami meglassítja a munkát. Több helyen kialakult az a nézet, hogy 1957-ben vagy megvetjük gazdaságunk alapját, vagy csődbe jutunk. A pártprogram, Szervezeti Szabályzat hiánya továbbra is sok vitára ad okot. Gyakran találkozunk azzal a kívánsággal, hogy a párt értékelje a lengyel választásokat. 416 Mint a fent említett témákból kitűnik, a minisztériumokban megtalálhatók a szektás voná-sok is és a jobboldali opportunista vonal is. Említésre méltó, hogy nagyon sokat foglalkoznak személyi kérdésekkel. Mindehhez hozzátartozik, hogy igen sok személyi civódás, intrika, nemegy esetben pozícióharc folyik az állami hivatalokban, ami leköti a pártszervezetek ere-jét, és elvonja a figyelmet a fő feladatokról. Rendkívül erős „generációharc" van kibontakozóban a minisztériumokban. Mindenekelőtt az új és régi értelmiség között. Az ún. régi kiváló szakemberek elzárják a fiatalabb generáció útját. Azonban van egy harmadik kategória is, s ebben a kérdésben a régiek és az újak többé-kevésbé egységes platformot foglalnak el. Itt a munkásokból lett tisztviselőkről van szó. Nem tartják őket szakembernek stb. Néhány helyen már kialakultak a frontok, ahol az ideológiai harc fő csatái fognak lezajlani. Ilyenek: a Tervhivatalban a mezőgazdasági főosztály, a távlati tervek főosztálya; a Külkereskedelmi Minisztériumban a terv, deviza, statisztika, együttműködési és jogügyi osztályok. Máshol is az a tapasztalat, hogy leginkább az elvi főosztályokon várhatók a legnagyobb politikai, ideológiai harcok. Általában jellemző, hogy a jelentősebb értelmiségi (műszaki értelmiség is) csoportosulások lesznek a politikai harcok fő területei [sic!]. Mindezek ellenére azonban még nem teljesen világosak a határvonalak és azok a politikai és eszmei csoportosulások, amelyekkel szemben a pártszervezeteknek meg kell küzdeniük. Jelenleg az a helyzet, hogy bizonyos csoportok politikai és egyéb meggondolásokból nem nyilvánítanak úgy véleményt, mint azt egy-két hónappal korábban tették. Mindezek alapján arra a következtetésre kell jutni, hogy a pártszervezetek fő feladata az ideológiai harc, és ezzel együtt az, hogy őrködjenek a párt tisztaságára [sic!]. Védjék a pártot az eszmeileg zavaros fejű, a politikai kalandorok és karrierista elemektől [sic!]. 415 1956. május 2-án hirdette meg Mao Ce-tung a „Virágozzék száz virág, versengjen száz iskola" jelszót, amellyel elvben támogatni kívánta a szellemi élet sokszínűségét. A mozgalmat 1957 júniusáig engedte csupán a Kínai Kommunista Párt. 416 1957. január 20-án országgyűlési választásokat tartottak Lengyelországban, amelyen a kommunista párt Gomulka vezetésével 98,4%-ot szerzett.
