Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Míg a november 4-ei szovjet megszállást követő bő egy hónap a kommunista párt részéről a megmaradás, majd a megerősödés, illetve a taktikázás jegyében telt, addig december közepétől már az ellenfelekkel történő nyílt konfrontáció és a megfélemlítés útjára lépett az új kormány. Azonban a megtorlások tényleges kezdete még pár hetet váratott magára, ehhez ugyanis külső támogatásra is szüksége volt az új rezsimnek. 1957 első napjaiban a Kádár-kormány jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tett nemzetközi elszigeteltségének feloldására, így január 1-4-e között tanácskozást szervezett Budapesten a szovjet, a bolgár, a csehszlovák és a román pártvezetők részvételével. A tanácskozáson elfogadott határozat elítélte az október 23-a és november 4-e közötti magyarországi eseményeket és a történteket ellenforradalomnak, Nagy Imrét pedig árulónak titulálta. Ehhez az értékeléshez csatlakozott később az olasz kommunista pártvezető, Palmiro Togliatti, illetve a kínai miniszterelnök, Csou En-laj is. A kínai politikus január 16-án Magyarországra látogatott, ami az új rezsim egyértelmű támogatását jelentette. A nemzetközi kommunista támogatás biztos tudatában az FMPK január 5-ei nyilatkozatában vázolta fel legfőbb célkitűzéseit. 37 A kormányprogram, csatlakozva a kommunista pártvezetők egy nappal korábbi nyilatkozatához, a december 5-ei IKB-határozatnál keményebben ítélte el Nagy Imrét, és nevezte ellenforradalomnak az októberi eseményeket. A nyilatkozatot a lakosság nem fogadta kedvezően, azonban a forradalmi vívmányok védelmét ebben az időszakban már szinte csak a munkástanácsok által szervezett sztrájkok biztosították. A kormányzat - erejének tudatában - adminisztratív intézkedésekkel kívánta végleg megtörni a forradalom még megmaradt híveit: letartóztatták Nagy Eleket, a csepeli munkástanács elnökét, ezzel felszámolták a legjelentősebb üzemi munkástanácsot, valamint életbe léptették a gyorsított eljárásról szóló rendelkezést, amelynek révén lehetővé vált a bírósági perekben a gyorsított ítélethozatal. 38 A kormány taktikájában beállt december-januári fordulat, a szovjet csapatok jelenléte, illetve a december 5-ei párthatározatok és a januári kormányprogram együttesen vezettek az MSZMP megerősödéséhez. Megindult a tömegpárttá szerveződés. Budapesten január közepére már majd' harmincezer tagja volt az MSZMP-nek, és ez a szám hetenként mintegy hétezer fővel emelkedett. A korabeli beszámoló szerint a párttagok csaknem fele öt - az I., az V, a VI., a VII. és a XVII. - kerületből került ki. 39 1957 januárjában azonban így is csak az MDP - forradalom előtti - tagságának tizedét érte el az új párt támogatottsága, ráadásul komoly eltolódás mutatkozott továbbra is a hivatali párttagság javára az üzemiekkel szemben. A pártszervezésnek még januárban is komoly hiányosságai és akadályai voltak. A legfontosabb problémát az alapszervezetek hiánya vagy passzivitása, az üzemi munkástanácsok ellenállása, a többpártrendszer visszaállításának - elsősorban a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a szakszervezetek újjászervezésének - még sok helyen hangoztatott igénye, illetve a szektásnak nevezett párttagok újbóli pozíciófoglalása jelentette. A helyzet javítására több javaslat is született, amelyek szerint növelni kell az üzemi pártnapok, gyűlések, aktívaértekezletek számát; erősíteni kell az agitációs munkát és tájékoztatni kell az embereket, hogy nem alakulhatnak újabb pártok. A január 23-ai Bp. IIB-jegyzőkönyvhöz csatolt V. és XIII. kerületi jelentések reprezentatív példáját adják a kerületi pártszervezés 37 FMPK 1957. 38 Az ET 1957. évi 4. sz. tvr. intézkedett a gyorsított büntetőeljárás szabályozásáról. 39 Ld. a Bp. IIB 1957. január 23-ai ülését (9. jkv.).
