Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)

Bevezetés

Jelenleg három olyan szervünk van: pártszervezet, szakszervezet, munkástanácsok, amelyeknek feladata a gazdasági munka segítése. E szervek egymáshoz való viszonya azonban még távolról sincs tisztázva. Üzemi intéző bizottságaink még gyengék, hogy komolyan tudnának gazdasági vezetéssel foglalkozni, s részben az új módszereket nem ismerik még, mert a régi módszereket nem lehet alkalmazni. A munkástanács vetélytársakat lát a többi szervezetben. A három nagy szervezet feladata az lenne, hogy erősítsék a gyáron belül az egyszemélyi vezetést, ezen a téren azonban nagy anarchia van. Tröszti szinten ez nem egy nehéz dolog, mert a Tröszt vezetésében olyan elvtársak vannak, akik mindent megtanácskoznak velünk. Az üzemekben már sokkal nagyobb a gond. Az lenne az elgondolás, hogy a budapesti pártszervezet adjon segítséget vagy úgy, hogy tartson egy széleskörű tájékoztatót, vagy egy cikk segítségével, vagy egy határozattal megerősítené a műszaki gazdasági vezetőség egyszemélyi vezetését. A kapitalista társadalomban sem szól bele semmiféle szerv a termelésbe, mégis viszik a termelést. El kellene dönteni, hogyan szóljon bele a párt és a szakszervezet a termelés kérdésébe. Ez annál is inkább fontos, mert ez a legnagyobb erő. Hiába fogunk mi politizálni, ha közben a termelékenység nem fog emelkedni, és a nagy pénzeket csak kifizetgetjük. A munkástanácsokat abban az irányba kell vinni, hogy a munkafegyelem megszilárdításáért dolgozzanak, a bérezés helyes kialakításáért. Ha a párt is ezen a vonalon dolgozik, megszilárdítaná a tekintélyét, és ez növelné a párt befolyását is. Felvetném, s itt vitatkozni szeretnék Veres elvtárssal, hogy helyes-e az az álláspont, hogy igazgató csak párttag lehet. Véleményem szerint nem jó, ha mi mereven ezt kimondjuk. Ha becsületes jó szakember, de nem párttag, akkor még lehet igazgató. Például nálunk az Erőmű igazgatója pártonkívüli, de jól dolgozik, a béralapot úgy használják ki, hogy az emberek jól keresnek, helytelen lenne leváltani. Egyébként az októberi események előtt az igazgatók nagy többsége párttag volt, és sokan bizony nem állták meg a helyüket. A bérkérdésről szeretnék egy-két dolgot elmondani. Ezen a téren sok az elégedetlenség. Itt nem újabb bérjavításról van szó, hanem a meglévő béralap jobb kihasználásáról. A Budapesti Intéző Bizottság, a kerületi intéző bizottságok, az üzemi intéző bizottságok mellett nagyon komoly bérügyi kérdésekben járatos elvtársakból bizottságot kell létrehozni, persze nem a szakszervezeten kívül és a munkástanácsokon kívül, de ezekkel közösen kell létrehozni. Harmadik megjegyzésem az apró munkáknak a problémája. Már évek óta hallom az apró munka fontosságát. Ezt nem is vitatom. Nagyon fontos dolog. De soha nem hallottam, hogy központilag felvetették volna azt, ha egyszer valaki funkcióba került, bánjon emberségesen az emberekkel, oldja meg azok problémáit. Pedig nekünk erről is kell gondoskodni. Még nem fordult elő egyetlenegy esetben sem, hogy [egy] vezető[t], amiért nem foglalkozott megfelelően a hozzáforduló dolgozók problémájával, felelősségre vontak volna. Ki kellene mondani, ha valaki funkcióban van, kötelessége megoldani az emberek felvetett problémáját. Nem ártana ezt rendeletileg kimondani. Sőt felelősségre kell vonni azokat, akiknél visszatérő jelenség, hogy a dolgozók problémáját nem oldják meg.