Koltai Gábor - Rácz Attila: A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. 1956. november 8.–1957. március 26. - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 10. (Budapest, 2008)
Bevezetés
Gazdasági téren a kormány helyes intézkedései, a növekvő árubőség az élelmezés terén, a javuló iparcikk ellátás és a közlekedés normalizálódása keltenek megnyugvást. A gyárak, üzemek termelése a növekvő szén-, energiaellátás következtében egyre zavartalanabb. Nyilvános pártnapok és aktívák hangulata általában jó, a munkástanácsokkal kiskörben folytatott megbeszélések többhelyütt igen pozitívak voltak, és néhány óra alatt is jó eredményre vezettek. A munkásokkal folytatott vitaszerü megbeszélések, gyűlések a Magyar Távirati Irodánál, a Ruggyantában, a Chinoinban stb. igen jó visszhangot váltottak ki, javították a politikai hangulatot. Nagy az érdeklődés egy sor konkrét kérdés iránt, és ezt az érdeklődést kevéssé sikerült kielégíteni. Pozitívum továbbá, hogy több helyütt mérséklődött a nyílt kommunista-ellenesség. Az alapvető politikai kérdések, amelyek körül probléma van, s melyekkel a politikai munka még ma sem tud elég meggyőzően foglalkozni, a következők: A forradalom, ellenforradalom kérdése. Habár értünk el eredményt, még mindig nem sikerült leleplezni a külföldi és belföldi összefüggéseit az ellenforradalomnak, és erről meggyőzni a tömegeket. A munkásokkal folytatott viták is többnyire ide lyukadnak ki. Főleg több érvanyagot, tényeket kérnek. A jelenlegi gazdasági nehézségeinkért való felelősséget igyekeznek a kormányra, a pártra hárítani. Még ma sem sikerült ezzel szemben teljes egészében megmutatni és bebizonyítani, hogy kit terhel igazán e kérdésben a felelősség. A gazdasági kibontakozás lehetőségei (a bérrendszer zűrzavara, melyet a Szaktanács és a minisztériumok közbelépése csak fokoz, a munkástanácsok és igazgatók jogkörének tisztázatlansága, az egyes üzemek további fejlődési perspektívájának tisztázatlansága). Ezzel kapcsolatban a politikai munka azért nem tud kibontakozni, mert a legelemibb előzetes információ is hiányzik. Viszont egyre növekvő mértékben e kérdések foglalkoztatják a tömegeket. A nemzetközi helyzet terén a reálisabb megítélés nyomul előtérbe. Bár kismértékben, de csökkent a szovjet-ellenesség, viszont fokozódott a meg nem értés több konkrét eseménnyel kapcsolatban, például a több párt nyilatkozatának egyes megállapításai, ennek egybeesése a magyar kormány nyilatkozatával, ami kifogásra adott okot. A Zsenmenzsibao [sic!] cikkének visszhangja túlnyomóan pozitív, egyes konkrét kérdésekben vita folyik (proletárdiktatúra stb.). A restaurációtól való félelem. Sok kifogásolt személy kérdése (például Mekis József), továbbá egy sor olyan tény okoz politikai problémát, ami nem bizonyítja eléggé a párt új munkastílusát (olyan fogalmazás, például hogy a nép egységesen mögöttünk áll). A restaurációtól való félelmet az is fokozza, hogy az agitációban és a politikai munkában nem sikerült konkrétan elemezni, hogy a múlt milyen módszerét nem kívánjuk átvenni, és ezzel szemben hogyan kívánunk dolgozni. Igen kevés szó esik a tömegek között a kormány eddigi intézkedéseiről és pozitív cselekedeteiről. A sajtófban], rádióban alig. Ennek oka az is, hogy a kormány keveset beszél, közöl saját tevékenységéről, akkor sem a legjobban. Több helyen kijelentették, hogy a kormány jobban dolgozik, mint nyilatkozik. Ez is fokozza azt az érzést, mintha a kormány nem valósítaná meg a nép jogos követeléseit.
