Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

A vita kezdetén Perényi Imre az árkádosítás szükségességét így indokolta: „Semmi esetre sem esztétikai szempontból vetődik fel az árkádosítás szükségessége, hanem kimondottan közlekedési szempontból. A Rákóczi út keresztezését egy földalatti vasút építésével gondolták rendezni... A megnövekedett autó- és gyalogosforgalomnak ma már nem felel meg ez a terület. Az egyedüli lehetőség az árkádosítás ott, ahol szűk a keresztmetszet." Az árkádosítás költségeit kb. 10 millió forintra becsülte. A vb több tagja szót emelt az árkádosítás ellen. Harrer Ferenc városépítési szempontból bírálta az árkádosításra vonatkozó elképzelést, illetve megjegyezte: „.. .kívánatosnak tartom tehát az árkád kérdésnek az általános városrendezési koncepció keretén belül való elbírálását..." A Kereskedelmi Osztály vezetője, Sásdi Sándor megjegyezte, hogy: „A közlekedési probléma megoldásával elronthatjuk a város képét." Megemlítette, hogy a Rákóczi út 38-40. sz. ház árkádosítva van és „.. .úgy néz ki az az árkádsor mint egy sikátor... Márpedig egy szűk sikátor elé tett kirakatok nem mutatnak világvárosi képet." Az ülésen lefolytatott vita alapján született meg szakértői bizottság összehívásának és véleménye meghallgatásának szükségességéről szóló vb-határozat. (A határozat azonban csak a Rákóczi út, Lenin krt. és az Üllői út nem sarok épületeinek árkádosítása felülvizsgálatáról szólt.) A BFT V. B. a bejelentést az itt közölt határozati pontnak megfelelően vita nélkül elfogadta. 154. A kerületi Munkaközvetítő Iroda jelentése a Budapest, IV. ker. Tanács V. B. számára 1957. február 19. Az októberi és az azt követő események szükségessé tették azon üzemek létszámának átmeneti csökkentését, amelyek energiával és nyersanyaggal való ellátását nem lehet kellő mértékben biztosítani. Ennek következtében átmeneti és részleges munkanélküliséggel kellett számolni. Éppen ezért a Munkaerőtartalékok Hivatal elnökének 1/1957. sz. Utasítása intézkedett a munkaközvetítő irodák felállításáról és működésükről.

1 A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 15/1956. sz. rendelete kimondja, hogy a munkaközvetítő irodákat Budapesten a kerületi Tanács Végrehajtó Bizottságainál kell létrehozni. Ezen munkaközvetítő irodák elősegítik a dolgozók munkába helyezését. Ugyanis 1957. január 1. napjától a vállalatok munkaviszonyt az ország egész terüetén csak a munkaerőgazdálkodási szervek munkaközvetítése útján létesíthetnek. Kivételt képeznek a fegyveres testületek és az olyan munkakörök, melyeknek betöltése választás újtán történik és a vezető munkakörök. A vállalatok teljes munkaerőigényüket kötelesek a területileg illetékes munkaközvetítő irodához bejelenteni. A bejelentést a szükséges létszám, munkakör, munkabér, valamint a munkavállaláshoz szükséges egyéb feltételek megjelölésével kell megtenni.