Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

Ugyanakkor az MDP Központi Vezetőségében a politikai-koncepcióbeli vitákat szervezeti rendszabályokkal megoldani kívánó irányzat kerekedett felül. Ez nem maradt hatástalan a tanácsi munkára sem. A Minisztertanács 212/1955. sz. utasítása és az erre hivatkozó vb-elnöki körrendelet fegyelmi felelősségrevonást helyez kilátásba az egyetnemértők, vagy a negatív lakossági hangulatot magukévá tevő tanácsi alkalmazottak körében. (L. 114. sz. dokumentumot.) Sok szó esett történeti irodalmunk lapjain már a párton belüli viták ellenségeskedésnek minősített, téves felfogásáról és e felfogás érvényesítésének tragikus követlezményeiről. A tanácsoknál viszonylag kevésbé vizsgáltuk ezeknek a változásoknak a hatását. Kétségtelen, hogy a tanácsoknál megindult racionalizálási folyamat lelassult, majd megakadt. A belső válság a tanács szerepének tisztázásától, a tanácsi munka hatékony végzésétől, a gyakorlatias útkereséstől sok erőt vont el. A biztató, legalábbis figyelmet érdemlő kezdeményezéseket nem követték újabb radikális korszerűsítő intézkedések. A jelenségek tükrözik a lakossági igények fokozottabb teljesítésére törekvés és a szervezetek, mozgalmak mindenáron való teljes hatósági alárendelése közötti feszültséget. (L. a 119. sz. a) és b) dokumentumokat.) Az 1956-os sorsdöntő események közepette a Fővárosi Tanács erejét látszólag nem politikai, hanem helyi érdekű célok megfogalmazására és a múltnál erőteljesebb képviseletére fordította. Pedig a gazdasági-anyagi természetű, infrastruktúrát és a szociális juttatások fejlesztését sürgető állásfoglalás nagyon is politikai töltésű volt - a szocialista tanács és a lakosság együttműködését szolgálta. A Minisztertanács felé irányuló kritikában sem valamiféle ellenzékiség dominált, hanem a lakosság szolgálatának tanácsi kötelezettsége kapott hangot. (L. a 124. a), b), d) sz. dokumentumokat.) Az 1956-os politikai-bizalmi válság mélyen érintette a fővárost, elsősorban azért, mert az összes központi eseményeknek Budapest volt a színhelye. Itt működött az összes főhatóság. Itt összpontosult a magyar ipar többsége. Az összes területet érintő döntés következményei túlnyomórészt a budapestiekre hárultak. A közélet rezdülései az emberek életét közvetlenül befolyásolták. Emellett a sajátos fővárosi problémák is nyomasztották őket. A válságot érlelő kornmunális gondok nem voltak újkeletűek. A Fővárosi Tanács ezeket folyamatosan jelezte, s javításukra mértéktartó gazdasági és igazgatási tervezeteket dolgozott ki. (Abból kiindulva például, hogy a népesség gyarapodása a lakásszám növekedésének sokszorosa, a budapesti lakáshelyzetről az építés, karbantartás és elosztás komplexitásában számos előterjesztést készített.) Jelentette, hogy 1956-ban a tervezett lakásoknak mindössze 20 százaléka készült el. S a tanács az elkészült lakásoknak nem több, mint 40 százaléka fölött rendelkezett. Már azt is eredménynek tudhatta be, hogy esetenként a szolgálati lakások bérlőkijelölésénél „ellenőrzési jogot" kapott. Teljes világossággal jellemezte a helyzetet az MDP Politikai Bizottsága elé készült 1956 május 23-i jelentés: „1950-től a lakásépítési tevékenység Budapesten visszaesett... A Fővárosi Tanács Végrehatjó Bizottságának a lakásépítés terén feladatai állandóan csökkentek. így számos érvényes határozatnak (újraházasulók lakáshoz juttatása stb.) eleve nem tudott