Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

A Vár: Külön ki kell emelni a budai Vár állapotát. A Vár az ország egyik legértékesebb összefüggő műemléki városnegyede, a főváros történelmi városmagja, Budapest mai városképének is egyik legértékesebb tényezője, mely a maga egységében tekintendő műemléknek. Egyedülálló értéke mellett a Vár fővárosunknak a második világháború alatt legsúlyosabb károkat szenvedett negyede. Mindezek ellenére 12 év óta igen kevés történt méltó állapotba való helyreállítására. Értékes műemlékei még a világháborús sérülésekkel éktelenkednek, elhanyagoltak, elavult, egészségtelen körülmények között laknak bennük, a középületek egy része üresen, életveszélyes állapotban omladozik, az utcák, terek, parkok, bástyasétányok elhanyagoltak, rendezetlenek. A Várnegyedet 1949-ben felsőbb intézkedéssel kivették a Fővárosi Tanács kezéből, és az OT felügyelete alatt létrejött Várbizottság és Várnegyed Beruházási Vállalat hatáskörébe utalták. 1952. január i-vel a Várbizottság megszűnt, s a Várnegyed Beruházási Vállalatot Várgondnokság címén átszervezték, majd az ÉM felügyelete alá helyezték. Ez év júniusában az ÉM a Várgondnokságot megszüntette, s egyidejűleg megállapodás jött létre az ÉM és a Fővárosi Tanács között, hogy a várnegyedet a Várpalota és a hozzá tartozó zárt terület kivételével teljes egészében a Fővárosi Tanácsnak átadják. Tekintettel a Vár kiemelkedő jelentőségére, valamint a kérdés eddigi nagymértékű elhanyagoltságára, a Vár ügyét a továbbiakban a főváros műemlékvédelmének kiemelt és egységesen kezelt súlyponti feladatául kell tekinteni. Archeológiai emlékek: Ugyancsak külön kell foglalkoznunk a főváros azon archeológiai értékű romterületeivel, melyek jelentőségüknél fogva fenntartásra, konzerválásra és bemutatásra méltók, amelyek - bár közvetlen hasznos célra fel nem használhatók - mégis, mint a főváros ókori és középkori történelmének értékes dokumentumai, régészeti emlékei, igen nagy kulturális értéket képviselnek. Ilyenek elsősorban azok az európai jelentőségű római emlékek, melyek a közel kétezer év előtti római provincia egyik legfontosabb városának és tartományi székhelyének, Aquincumnak maradványaiként kerültek napvilágra, illetve rejlenek még feltáratlanul a föld alatt. Az eddigi kutatások során feltárt igen értékes és a külföldi tudományos körök által is nyilvántartott részletek túlnyomórészt igen elhanyagolt állapotban vannak. Az eddigi kutatások központjában, Aquincumban évtizedekkel ezelőtt kiásott öszszefüggő városrész falait ma már helyenkint a felismerhetetlenségig elborítja a gaz, a feltárt falmaradványok kellő konzerválás hiányában állandóan tovább pusztulnak. Az elavult, kisméretű múzeumépületben nincs hely még a leletanyag méltó bemutatására sem, míg a tudományos személyzet munkája a kőtár hátsó oldalához ragasztott, házilag épített, repedező, helyenként életveszélyes földszintes toldalékokban folyik. Egész Aquincum legjelentősebb épületének, a római helytartó palotájának a hajógyár területén előkerült falait részben visszatemették, díszes padlómozaikjait felszedték, s azok megfelelő elhelyezési lehetőség hiányában az egyik ideiglenes helyről a másikra kerülnek, ami állaguk állandó romlásához vezet. A Flórián tér alatt feltárt római fürdőt bemutató földalatti múzeum kezelő hiányában teljesen elhanyagolt, szeméttel, pókhálóval tele, világítása, szellőzése nem működik.