Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

utóbbi időben is, a párthatározat utasításai ellenére, hogy megszegik egyes helyeken az önkéntesség elvét. Megnyilvánult a szektásság a bürokratikus vezetési módszerekben, s államapparátusunk, részben különböző egyéb szerveink, még pártszervezeteinknek is bizonyos bürokratikus vonásaiban. Jelentkezett a volt szociáldemokrata elvtársakhoz való, nem ritkán helytelen viszonyban, ezen elvtársak gyakori mellőzésében. Kifejezésre jutott és jut ez a szövetséges dolgozó osztályok és az értelmiség, valamint képviselőik iránt tanúsított szektás magatartásban is. Nyíltan feltárva a szektás hibákat, a párt harcra mozgósít ezek ellen, mert a hibák rontják a pártvezetés kapcsolatát a párttömegekkel, s különösen a párt kapcsolatát a dolgozókkal. E hibák ellen harcolva, küzdeni kell a szocialista demokrácia kiterjesztéséért. De nemcsak szektás hibák vannak pártunkban, hanem komoly jobboldali jelenségek is. A jobboldali elhajlás fő képviselője Nagy Imre és a környezetében egyes pártellenes vagy megtévedt emberek. A Központi Vezetőség leszögezi, hogy 1955 márciusában

13 helyesen jellemezte a jobboldali elhajlást: egyszersmind megállapítja, hogy a párt elmulasztotta az eszmei harcot a jobboldali elhajlás felélénkülése és megnyilvánulásai ellen, ezért ezen sürgősen változtatni kell. Felélénkült a burzsoá propaganda és agitáció is, sőt a Petőfi Kör egyes összejövetelein a pártellenség nyílt fórumot is kapott. A Központi Vezetőség legutóbbi határozata

14 helyesen bélyegezte pártellenesnek s népidemokrácia-ellenesnek egyes Petőfi köri felszólalók nézeteit. Egyesek a burzsoá ideológia talajáról bírálva pártunk hibáit, tagadják a párt minden eredményét, a párt vezető szerepét, a munkásosztály vezető szerepét, a forradalomban született munkás-paraszt állam demokratizmusát, s a „teljes" sajtószabadságot követelik (azaz, szabadságot a burzsoá nézetek terjesztésére). Ma már hazánkban a dolgozók előtt szocialistaellenes nézetekkel nyíltan fellépni nem lehet. Ezért mind a kispolgári opportunista, mind pedig a burzsoá nézetek hirdetői félrevezető módon a XX. pártkongresszusra „a szocializmus érdekeire", a „demokratizálódási folyamatra" hivatkoznak s magukat „Lenin eszméi híveinek" s „a XX. pártkongresszus határozatai magyarországi alkalmazóinak" álcázzák. A párt ellen fellépők általában egységesek a pártvezetés lejáratására irányuló törekvésekben, a pártegység bomlasztásában, ami akciójukat veszélyessé teszi. Ezért a Központi Vezetőség éberségre inti a párt valamennyi tagját, a népi demokrácia minden hívét. A Központi Vezetőség szükségesnek tartja, hogy mindenféle ellenséges nézet ellen széles felvilágosító munka folyjék a sajtóban, rádióban, a népnevelő munkában, gyűléseken, a szocialista demokrácia elveinek megmagyarázására, a burzsoá és kispolgári, munkásellenes és szocialistaellenes, áldemokratikus követelések leleplezésére. E harcban a pártnak a munkásosztályra, a dolgozó parasztságra, a szilárd értelmiségi rétegekre kell támaszkodnia, amelyeknek hitét nem rendítették meg a múltban elkövetett még oly súlyos és tragikus hibák sem, mert saját tapasztalatukból tudják, hogy a gyárosok elkergetése, a földbirtokosuralom szétzúzása, a háborús romok eltakarítása, az újjáépítés, a szocializmus építése hazánkban a párt vezette dolgozó tömegek harcának eredménye. Tapasztalják sorsuk jobbra fordulását és tudják, hogy ez a forradalom vívmányának eredménye. A hatalmas kultúrforradalom a szocializmus eszméit terjesztő