Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

nélkül a meglévő üzemnek azonnali teljes áttelepítését kell elhatározni. Ezek az esetek azonban inkább számíthatók a kivételek közé. Ezek a szempontok voltak irányadók a vonatkozó vizsgálatok elvégzésénél is. Egyes iparüzemek Budapestről történő kitelepítésére vonatkozó vizsgálatok során a döntő szempont a termelési kapcsolatok kérdésének vizsgálata. Vizsgáltuk minden üzemnél, hogy termelése miként kapcsolódik más üzemekkel, vagy vállalatokkal, esetleg a fogyasztás kielégítésével. E vizsgálatoknál döntő módon a szállítás kérdését kell vizsgálat tárgyává tenni, tehát ennek a munkának keretében kell javaslatot tenni az ésszerűtlen, gazdaságtalan szállítások megszüntetésére is. Ugyanakkor természetesen vizsgálni kell azt is, hogy milyen más kooperációs kapcsolatok vannak az egyes üzemek között (hőátadás, stb.). A vizsgálatok során másodszor a munkaerő kérdést értékeltük. A munkaerőhelyzet szempontjából döntő fontossága van a szakmunkás kérdésnek, amennyiben olyan iparüzemek áttelepítése, amelyek főként szakmunkással dolgoznak, vidéki viszonylatban is lakásépítési szükségletet vet fel. E két kérdéscsoportra vonatkozó vizsgálatok után a meglévő üzemépületek állóalap értékének becslésére törekedtünk. Az általunk kidolgozott módszerek szerint a budapesti iparüzemek állóalap értékének megállapítására törekedtünk. Az értékelésnél figyelembe vettük az épületek korát, építési állagát és az épületek funkcióit. E vizsgálatok révén általában ki tudjuk mutatni azt az, összeget, amibe az épületek újra előállítása kerül, és ki tudjuk mutatni azt az összeget is amit az épületek adott helyzetben és állapotban érnek. Az állóalapok értékelése kiterjed a beépített gépészeti, vasútüzemi és egyéb létesítményekre, amennyiben azok nem mozdíthatók. A kitelepítésre vonatkozó javaslat kialakításánál e három szempont együttes értékelése ad döntést, mindenkor figyelembe véve azok súlyozott értékét. A vizsgálatok fenti alapelvek szerint történő elvégzése bizonyos fokú nehézségekbe ütközött. Az a körülmény, hogy egyes tárcák részéről a belépési engedélyek kiadása késett, azt eredményezte, hogy az állóalapok értékelése nem volt mindenhol elvégezhető. Különös nehézséget jelentett az a tény, hogy a nyersanyag beszerzési és készáru értékesítési kérdések területi vonatkozásban nem voltak kellőképpen tisztázhatók. Az egyes iparvállalatok a felhasznált nyersanyag származási helyéről általában nem tudnak, készáru termékeik felhasználását sem tudják mindig kellőképpen követni. És innen származnak általában a termelés helytelen elosztásából származó népgazdasági károk. A nyersanyag stb. általában budapesti készletező raktárakból származik, de hogy oda honnan kerül, azt már nem lehet tudni. A készáru ugyancsak készletező, és nagykereskedelmi raktárakba megy, amelyek egyaránt Budapesten vannak, és a szétosztás onnan történik meg, tehát a termelő iparvállalat az anyagmozgatást a gyárkapun kívül nem tudja követni. Sok esetben a kitelepítés népgazdasági szükségszerűségét egy-egy folyamábra világosan bizonyítani tudná, de az ehhez szükséges számszerű adatok általában nem találhatók fel. A kapott eredmények azonban mégis elég egyértelműek.