Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

nalainak beépítéséről kertelés nélkül mondta ki: „Számottevő eredményt ezen a téren nem tudtunk felmutatni." A kötetben 127. sz. alatt közölt terv komplex jellegű intézkedésekre tesz javaslatot. Égben az utcaképből kiindulva tesz javaslatot a lakásépítésre, közművesítésre, zöldterület létesítésére, kereskedelmi hálózat modernizálására. Az előterjesztés pontosságát minősíti, hogy még az utcaburkolatokra, portálokra, hirdetőoszlopokra, világítótestekre is kitér, - az általános színvonalemelkedést elősegítő központi irányítás alá kívánva vonni a fővárosi feladatokat. Javasolja: készüljön a főhatóságokra is kötelező tvr e vonatkozásban a második ötéves terv végrehajtási utasítása keretében. A későbbi, 1957-5 8-ban keletkezett iratokból látható a folyamatosság, következetesség, amellyel az 1956-ban megfogalmazott elképzeléseket valóra váltották. A lakásgazdálkodás és lakásépítés terén is a Fővárosi Tanács egyértelműen nyilvánít véleményt: „1950-től visszaesett a lakásépítési tevékenység Budapesten, mely tény a tanács és a tömegek közti kapcsolatot rontja, a vb munkáját állandóan nehezebbé teszi. (L. a kötet 125. sz. dokumentumát.) A minisztertanácsi előterjesztés számai pontosak, szenvedélyektől mentesek. Kimutatták, hogy a lakóházak állagromlása milyen nemzetgazdasági károkat okozott s bizonyították az íróasztal melletti tervezés lehetetlenülését is. Kampány helyett 10-15 éves lakásépítési tervet javasolnak, a Fővárosi Tanácsnak az eddiginél lényegesen nagyobb felhatalmazásával. A BTV VB felhívta a kormány figyelmét, hogy az előzetes ajánlások ellenére „a főváros lakossága szükségleteinek kielégítése az irányelvekből megfelelő részletességgel és pontossággal nem állapítható meg". A fent nevezett plénumok elsősorban arra mutattak rá, hogy a termelési előirányzatokkal kapcsolatos bővítést egyrészt nem a szükségletek alapján határozták meg - másrészt a kijelölt feladatokhoz, az infrastruktúra ágazatainak fejlesztéséhez nem biztosítottak kielégítő beruházást (az általános iskoláknál pl. a tényleges hiány 400 tanterem volt). A testületi ülések jegyzőkönyveit lapozva azonban mindenekelőtt a mindennapi „aprómunka" tűnik szembe. A BFT VB 1956. szeptember 20-i ülésén megtárgyalta a budapesti mezőgazdasági termelőszövetkezetek helyzetét, ezen belül azok élelmiszerellátó tevékenységét, finanszírozási és jövedelmi viszonyait. Elfogadták az ülésen a következő negyedévi munkatervet, amely a szokásos évi visszatérő témákat érintette, mint pl. az ingatlankezelési szervezet átalakítása, a saját hatáskörben végrehajtandó egyszerűsítések, a vezető munkakörök szakképzettséghez kötése, a városszépítési hitel felhasználása stb. Pongrácz Kálmán vb-elnök, akit az MDP Központi Bizottsága 1956. júliusi sorsdöntő ülésén többedmagával megbízott az „Állami élet további demokratizálása" tárnakor gondozásával, s aki a maga munkaterületén támogatta a reformelképzeléseket, a téli felkészülésről szóló vitában már a város „különös" hangulatára utalt. Érezte az idő szorítását, mondván: „Ki állíthatja, hogy mai gazdasági helyzetünk normális. Belőlem az aggodalom beszél." Az eUenforradalmi események a fővárosi és kerületi tanácsokat valóban megrendítették. Az októberi tragédia Budapesten kezdődött - tüntetéssel, a Rádió és fegyverraktárak elfoglalásával, polgári és ellenforradalmi pártok szervezésével, a politikai és igazgatási rendszer elleni támadással. A fegyveres harcok közben a munkahelyeken - a nagyüzemek