Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

s az utca emberét sokszorosan érintették. A nemzetközi és hazai politikai életben végbemenő harcok csakúgy, mint az általános gazdasági intézkedések, elsősorban Budapesten találtak visszhangra. A Fővárosi Tanács a kifejezett politikai harcokban nem vállalt részt, nem tartotta feladatának. Testületileg nem foglalt állást hivatalosan a pártvitákban, sem a nyilvánosságra került platformokkal kapcsolatban, egyik csoportosuláshoz sem csatlakozott. A tanács vezetőinek pártkongresszusokon, parlamenti vitákon és vb-üléseken elhangzott megnyilvánulásai, írásos észrevételei a gazdaságpolitikai vonatkozásban viszont egyértelműen arról vallanak, hogy alkotó részt vállaltak a tanácsrendszer radikális megújítását célzó törekvésekből. A Tanács végezte a dolgát. Küldte jelzéseit. Többet nem is tehetett. A Fővárosi Tanács munkáját sok tényező segítette: 1956 januárjában a Minisztertanács bizottságot létesített „az állami és vállalati apparátus egyszerűsítésének továbbfejlesztésére"; határozatot hozott a túlzott központosítás, az állami és vállalati igazgatásban élő párhuzamosság felszámolására, a tervezés, árrendszer, bérezés, anyaggazdálkodás egyszerűsítésére. Miniszterelnök-helyettes vezetésével parlamenti képviselőkből és vb-elnökökből munkabizottság létesült a végrehajtó bizottságok hatáskörének és kollektív munkájának biztosítására: június hó folyamán a beruházások és a tervezés terén került sor a tanácsok hatáskörének újabb bővítésére. A tanácson belül pedig a költségvetési keret és pénzgazdálkodási hatáskör a járási, illetve budapesti kerületi tanácsok javára módosult (ha nem is radikálisan). A vállalatok folyamatos átadása könnyítette a lakosság ellátását. A 2165/1956. sz. MT rendelet elvileg újra szólt a „tanácsi szakigazgatási apparátus kettős alárendeltségéről" - lehetőséget adva a tanácsoknak, hogy képességük és lehetőségük szerint nagyobb önállósággal cselekedjenek. Másrészt megnehezültek a tanácsi munka feltételei azáltal, hogy visszaesett a termelékenység, csökkent az állami bevétel, romlott az ország külkereskedelmi mérlege, a mezőgazdaságban újabb kényszerintézkedéseket vezettek be. Az ipari és mezőgazdasági termelés maximális fejlesztése mellett az életszínvonal emelésének szándéka újabb belső ellentmondásoknak vetette elő az árnyékát. Hiszen a Fővárosi Tanácsnak - miután tulajdona alig volt, bevétele sem sok - tisztán a költségvetésből, a legjobb esetben is változatlan költségvetésből kellett a növekvő feszültségek közepette az alapvető városépítési és népellátási feladatokat megoldania. A Fővárosi Tanács vezetőinek mérsékletességét és tisztánlátását legszemléletesebben a főváros döntő kérdésekben tett javaslatai, sőt - ami ebben az időben ritka volt -, távlatilag is alkalmazható koncepciói bizonyították. Kötetünk egyik legkiemelkedőbb irata „A budapesti iparfejlesztés korlátozásáról" 1956 májusában készült tanulmány (1. a 125. sz. dokumentumot). A gazdaságpolitika megújítását szolgáló stúdiumok közül erre a gazdaságtörténeti irodalom kevés figyelmet fordított. Pedig Budapest és az ország viszonya, a fővárosi ipari struktúra, városépítés és fejlesztés iránya, technológia megújítása, nem kevésbé a szelektív iparfejlesztés terén egyértelműen az 1970-es években - megkésve - végrehajtott iparpolitika elemei fedezhetők fel benne. Budapest városképének megjavítására készült júniusi tervezet - hivatkozva a Minisztertanács 2038/1955. (I. 30.) sz. MT határozatára - a főváros legjelentősebb útvo-