Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

hogy a feladatok végrehajtásához szükséges anyagi feltételek biztosítását és az összes fontos hatásköröket maguknak tartották fenn. A népgazdasági tervezés eddigi rendszere mellett a tárcák jogkörébe tartozott, hogy a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket és hiteleket miként osztják szét a tanácsok között. Kezünk megkötésének a következménye volt, hogy mi is gyakran korlátoztuk a kerületi tanácsok önállóságát. A tanácsok sok feladatot kaptak, de ugyanakkor egyre inkább érvényesült a túlzott centralizmus. A sok feladat átadása nem növelte a tanácsi önállóságot, mert még a legkisebb ügyek végleges eldöntése előtt is meg kellett szerezni a felső szervek jóváhagyását. Az igazgatási szempontok túlzott előtérbe kerülése folytán az apparátus nem egy helyen a tanácsok fölé nőtt, s így a hatalmi szervek, a tanácsok, szinte függő viszonyba kerültek a végrehajtó szervektől. Mindez nagymértékben gyengítette a tanácsok államhatalmi és tömegszervezeti jellegét. Pártunk III. Kongresszusának mélyreható tanácskozásai és határozatai élesen vetették fel a hibákat és ennek nyomán kormányunk előterjesztette a tanácsokról szóló törvény tervezetét.

11 Szerte az országban száz- és százezrek kapcsolódtak be a tervezet megvitatásába; gyári munkások, háziasszonyok, parasztok és neves tudósok egészítették ki javaslataikkal és ezek közül az Országgyűlés igen sokat figyelembe vett és törvényerőre emelt. Elmondhatjuk, hogy ezt a törvényt maga a dolgozó nép alkotó és bíráló ereje hozta létre, a nép tevékeny közreműködésével készült. Ez a törvény erős és biztos alapot nyújt a korábbi hibák megszüntetésére és a tanácsok eddiginél sokkal szélesebb körű munkájának szabad kibontakozására. Következetesen valóst) a meg a szocialista demokratizmusnak azokat az elveit, amelyeken egész államunk felépül. Megteremti a hatalmi és szervezeti előfeltételeket a tanácsok egyre szélesebb körű feladatainak megoldásához: új, megnövekedett, felelősségteljessebb jogokkal és kötelességekkel ruházza fel tanácsainkat. A korábbi túlzott centralizáció megszüntetése érdekében a törvény kifejezetten a tanácsokra ruházza — természetesen az állami terv- és költségvetés keretein belül — a helyi tervek és költségvetés megállapításának, végrehajtásuk irányításának és ellenőrzésének, a városfejlesztési terv meghatározásának jogát. A korábbi állapothoz képest tehát jelentős mértékben növekedik a tanácsok önállósága, főként a tervezés, a beruházás az anyaggazdálkodás, az áruellátás és a pénzügyek terén. A tanácsok gazdasági jogkörét bővíti új törvényünk, amikor az összes helyi jellegű vállalatokat és intézményeket a tanácsok alá rendeli. Rendezi az új törvény a tanácsok területén működő, de a tanácsok alá nem rendelt szervek kapcsolatát is. Ez legszorosabban összefügg azzal, hogy a tanács területének valóban igazi gazdája legyen. E megnövekedett feladatok ellátása és a tanácstagi munka fokozott megbecsülése érdekében a törvény alapján biztosítanunk kell, hogy a tanácstagokat ne akadályozzák feladataik ellátásában és ne érje őket sérelem kötelességük teljesítése miatt. A törvény ugyanakkor leszögezi azt is, hogy valamennyi állami és társadalmi szervnek elő kell se-